Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

szélsőséges hangon, tónusban támadta és támadja a hazai politikai eseményeket és kultúrális életet. Amint Irgalmas fák (1979) és Évgyűrűk (1979) kötetei bizonyítják, személyes indulatait és nosztalgiáit igyekszik általánosítani, és lírateremtő funkcióval felruházni. Újabb versei gondolati gazdagodását jelzik.”

Mit tud meg az olvasó Tollas Tiborról ebből a cikkelyből? Semmit, ami lényeges. Jó propaganda a Nemzetőrnek. Ha 25 éves fiatal volnék, aki Münchenbe látogat, azonnal felkeresném a Nemzetőrt. Ha ez volt BPR célja, szívből gratulálok, hiszen hátha titokban ők is a Nemzetőrből tájékozódnak arról, hogy ki van börtönben, stb. A Nemzetőr tabu téma otthon.

BPR kultúrpolitikai elkenését felháborítónak találom. Ez a 6 soros cikkely bevallja, hogy aki nyíltan ellenáll a rendszernek, azt le kell értékelni, attól egy sor sem idézhető, akkor sem, ha köztudomású, hogy a „Bebádogoztak minden ablakot” az emigráció kedvenc verse, ahogy Petőfi „Talpra magyar!”-ja 1848 kedvenc verse volt.

V. Ahogy egy tudóssal nem érdemes, és egy költővel csak akkor szabad elbánni, ha az megszegte ,,kedvenc belügyes”-ének tett ígéreteit

Ez alatt a cikkely alatt magamról lesz szó; tehát az abszolút autoritás erejével szólok, és asszertórikusan állítom, hogy minden szó betű szerint veendő. Cikkelyem, melybe ültetve találom magam, a 245. oldalon kezdődik, s átmegy a 246. lapra. Egy szonettből kiragadott, kontextuson kívüli idézet (fertelmes sajtóhibával éktelenkedve) illusztrálja, hogy „érdekes karikírozó tehetséggel rajzol(ok) képet amerikai környezeté(m)ről, kiábrándultán számol(ok) be emigrációs tapasztalatai)m)ról. Költői nyelvé(em)ben a szatirikus hangnak, gyakran a ’halandzsa’ szövegnek ad(ok) szerepet.” Majd a félreidézés: „Soraid úgy oszd:/ minden jajodért zúgva kinevetlek!/ Omló falak, sorsok és hiedelmek/ üledékét ne szavakkal lúgozd!/ Jojózz a Holddal fénysugárfonálon/ és pofa be. A szétutált sok álom/ közédbolygózott (SIC!): tétován kakáinak.” Majd megadják a szonett címét: A versírás dicsérete. Elnézést kérve a tétel személyes jellegéért, kénytelen vagyok kiírni az egész szonettet, ugyanis csak akkor derül ki, mi a leértékelés, az elkenés és a félreidézés praxisa Budapesten:

Versírásaidból is kivezetlek.

Nyomorult strófád nem szoroz, nem oszt.

Nem rímeli ki Pestről az oroszt.

Vers-sírásaid meddők. Ingerelnek.- 89 -