Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

Könnyeid: Bolhák. Soraid úgy oszd, minden jajodért zúgva kinevetlek.

Omló falak, sorsok és hiedelmek üledékét ne szavakkal lúgozd!

Jojózz a Holddal fénysugárnyalábon és pofa be. A szétutált sok álom köxédbolygózott — tétován kakáinak.

S ír a sírvers írás? Az. Felsír, átver, s te, kit vers-sírásó nagy nagy versírás ver felcsapsz a Marson tébolytánctanárnak.

Miről szól ez a szonett? Arról, hogy kiábrándultam az emigrációból és azt „érdekesen karikírozom”? „Ha akarom vemhes, ha nem akarom, nem” — mondta az egykori cigány. Nagy baj van az első strófával, mert tabut érint: az orosz hadsereg jelenlétét magyar földön. A strófa azt mondja, hogy hiábavaló a sírás, attól a Felszabadítók nem mennek el. Az irodalom hiábavalósága ez, főleg ahogy az emigrációban dívik. Más probléma, hogy ez a szabályos 14 soros szonett egy kétrészes vers második fele, melynek első felét is olvasni kell, hogy a szonett teljes értelme kijöjjön. A pesti olvasó megteheti, hogy bemegy a Széchenyi könyvtárba, és kikéri Makkai Ádám köteteit. Üres kézzel fog eljönni, ugyanis ez a szerző „Zárolt Anyag” mindmáig. (Ez elsősorban áll a Szomj és ecet című 1966-os kötetemre, melyet nekem magamnak sem adtak oda a Széchényi könyvtárban. Mikor mutattam az útlevelemet, a kékköpenyes könyvtári dolgozó elpirulva dadogta: Uram, nem én hozom a rendelkezéseket... nekem családom van...” Meghívtam egy feketére rummal; pár viccet váltva váltunk el.) A szonett másik, egyéb írásaimra is jellemző újítása a szokottnál sokkal hosszabb rímek alkalmazása. A „tétován kakáinak"-b‘án az a poén, hogy a „tébolytánctanárnak"-kai rímel é, o, á, a, á, a hat szótagján át. Ezt hellyel-közzel egy-egy teljes szonettel is megtette az a 30 éves fiatalember, aki M.Á. jó 20-21 évvel ezelőtt volt. Objektiven látom őt, minden szentalizmus nélkül. Tudományos munkájáról Kovács Imre „Tudós idegenben” címen írt az ÍJ. L.ban; valamint hosszú és részletes cikkem jelent meg a MMű-ben a nyelvészeti strukturalizmusról, mindez kimaradt a bibliográfiából, mint ahogy az sincs benne, hogy alapos és objektív kritikát írtam a főcímmé rukkoltatott Horváth Elemérről a Chicago-i Szivárvány-ba, mint ahogy Cs. Szabó Lászlóról szóló nekrológom is ott jelent meg. Az, hogy Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényéről részletes cikket közöltem az Ű. L.-ban talán lényegtelen; de gyanús, hogy Wass regényének címe meg sincs említve a kötetben. Ami jellemző erre a szerzőre az az, hogy „édesanyja Ignácz Rózsa, népszerű írónő volt”. (246. o.) Ez így

90-