Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

Vajon miért tette mindezt? Miért írta a mindenkit benyálazó, besározó, kigúnyolócikket? Azt akarja, hogy mi, amerikai magyarok ne higyjünkaState Department-nek? Hogy ne fogadjuk a magyar írók, szellemi emberek látogatását akkor sem, ha Washington küldi őket? Ebben mellélőtt.

Nem érdemelte meg a jutalmat, az amerikai „tanulmányutat".

Hallom, naplója állítólag könyvalakban is megjelenik. Jutalmul — vajon miért? Mert, hogy nem a tehetségéért, az biztos! Azt akarja a kiadó elérni, hogy a költő szavait kissé megváltoztatván:

,, Ki távol sir e nemzeten,

Megutálni is kénytelen legyen?"

Hidat épít Sumonyi Papp? Honnan, hová, kinek?

Szathmáry Lajos

Levél

Kedves Tamás!

Köszönöm a nyílt, elvtársi bírálatot, a nyíltságot még akkor is szeretem, ha az elvtársi jelleg sokat le is von értékéből.

A szövegem, mondod, rossz, mert I., defetista, 2., régi közhelyeket ismételget, végül 3., olyasmiket is mond, ami még csak nem is hangzik petrigyurisan.

Az első és második pont objektív és érthető ellenvetés. Ezekre fogok érdemben válaszolni, A harmadikkal nem tudok mit kezdeni. Nem tudom, mi hangzik petrigyurisan, mi nem. Továbbá nem köteleztem magam arra, hogy úgy hangozzék minden ezutáni megnyilatkozásom, mint minden eddigi; nem vagyok sem McDonalds sem Coca-Cola — ezeket többek között azzal reklámozzák, hogy mindig, mindenütt ugyanolyanok. A harmadik ponttal azért sem tudok mit kezdeni, mert a folytatása (az az érzésem, hogy valahonnan súgtak neki) — bizonyíthatatlan, és, persze, megcáfolhatatlan állítás, magyarán: inszinuáció. Temagad szeretnéd, hogyha becsületsértésszámba venném és visszavonatnám veled. Óhajod első része azon minutomban teljesült, amikor ehhez a mondatodhoz értem. Becsületsértésszámba vettem. Az óhaj második felét, t.i. hogy én vonassam vissza veled, ami nem jelenthet mást, minthogy győzzelek meg arról, hogy nem súgtak nekem, nem kívánom teljesíteni. Győzd meg te magadat, vagy ne győzd meg. Tégy belátásod szerint. (Még csak annyit, hogy a stafétabottal kapcsolatban az „attól tartok, már réges-rég átadta" ugyancsak inszinuáció, ami annál súlyosabb, mert ez esetben meggyőződhettél volna - publikus megnyilatkozások - alapján, hogy, amit állítasz nem igaz, de facto nem igaz. A „mostanában úgy hallom, utazgat” finom allúziója az egyéb gyanúsítások kontextusában csak apró stiláris gusztustalanság, amitfeketesándortól megszoktam, tőled nem vagyok hajlandó megszokni.)

Az elvtársi hang erre a bolsevik vitalogikára céloz, amely szerint, aki mást gondol, mint amit én, vagy mint, amit korábban őmaga gondolt, annak nem lehetnek tisztán intellektuális, meggyőződésbeli indítékai, hanem valamilyen szellemi és/ vagy erkölcsi hanyatlást kell az enyémétől eltérő nézet mögött, mint lappangó okot gyanítanom. És most térjünk a tárgyra!- 158 -