Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

Koestler emlékkönyv

Hidegkúti Béla szerkesztésében, Szivárvány Könyvek 9. Framo Publishing, Chicago, 1985.

Korunk szomorú jellegzetessége, hogy vannak ma is helyek ezen a bolygón, ahol még az emberi gondolat nem nyilvánulhat meg korlátlanul. Sajnos hazánk beletartozik ebbe a barbár területbe, mely a gondolatot csak megszűrve engedi át. így nem csoda, ha a mai magyar értelmiség előtt nem túlságosan ismert Koestler Artúr munkássága, annak ellenére, hogy a világszerte ismert író Magyarországon született. Bár 1984-ben Vezér Erzsébet tollából megjelent Az ismeretlenbe kilőtt nyíl nyomában c. Koestler ismertetés, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy Koestler munkásságának gazdagságával megismertesse a magyar közönséget. Ezért érdemel őszinte elismerést az ausztráliai Hidegkúti Béla szerkesztésében megjelent Koestler emlékkönyv, mely a magyar közönség előtt, kortársak tollából ismerteti meg ennek a különleges egyéniségnek életét és munkásságát. Olyan irodalmi nagyságok, mint George Orwell. Mikes György, a Nobel-díjra felterjesztett Faludy György, személyes élményeikkel gazdag írásokban járulnak hozzá a könyv értékéhez. Nagyon értékes része a könyvnek Koestler Titkos írás c. (Invisible Writing) könyvéből való idézet, mely az 1933-ban a Szovjetunióból Magyarországra visszatérő Koestler saját élményeit mondja el. Minket, magyarokat érint közelről, bár nem lehet Koestlert azzal vádolni, hogy a két háború közötti Magyarországjavára elfogult lett volna, mégis nem annyira elvakult, hogy ne látná meg azt a különbséget, ami az akkori Magyarország és Szovjetunió között már akkor is szembeötlő volt, méghozzá a magyarság javára. Jellemző, bár 1933-ban még nem volt diplomáciai kapcsolat Magyarország és Szovjetunió között, az egyenesen onnan érkező Koestlert múltjának ellenére is beengedik Magyarországra. Ott a rendőrségen kihallgatják, de hadd idézzem az ő szavait: „A várószobában ülő őrmester kedélyes, bajuszos alak volt; ismertem az ilyeneket még gyermekkoromból; a helyet meghittebbnek találtam mint Bakuban a GPU-t. A politikai rendőrség három higgadt és udvarias civilruhás tagja fogadott egy szobában... miután kitálaltam az Ullstein és Duncker kiadóra vonatkozó történetemet úgylátszott, hogy kifogytak a kérdéseikből... néhány perc alatt az atmoszféra egészen feszélytelenné vált... ” Ez a kis közjáték is mutatja, hogy Koestler tárgyilagossága már ekkor sem engedte, hogy a világot. még a neki ellenséges világot is, hamis vádakkal és torz jelzőkkel illesse.

W. H. Thorpe által írott fejezet Koestler és a biológia címmel, mint maga a szerző mondja „The Act of Creation" (1946), „The Ghost in the Machine” (1946), „The Case of the Midwife Toad” s valamivel kisebb mértékben a „The Roots of Coincidence” ( 1972) című könyveit tárgyalja. Ez a fejezete a könyvnek azért érdemel nagy figyelmet, mert a köztudatban Koestler elsősorban mint politikai író van elismerve a „Darkness at Noon” c. nagy politikai hatást kiváltó könyve miatt. Erről majdnem minden hozzászóló részletesen tesz említést. Pedig Koestler, amint valamelyik életrajzi munkájában mondja, mindig „tudós” szeretett volna lenni. Itt fejti ki, hogy ez a szó nem fordítható le teljes pontossággal angolra. A scientist, ugyanis a reáltudományok ismerőjét jelöli, míg a scholar pedig azon tudományágak ismerőjére vonatkozik, aki a latin meghatározás szerinti „Artes Liberales” területén ért el kiemelkedő teljesítményt. Ezzel szemben a magyar „tudós” együtt hordozza magában mindkét területnek az ismeretét. Koestler valóban ilyen „tudósa" korának. Minden irányban az átlagon felül tájékozott, de nem vész el a kis részletismeretek szőrszálhasogató kutatásában. Ezt a szaktudósok és a hivatásos filozófusok nem bocsátják meg neki. Kipellengérezik, mint amatőrt, vagy dilettánst, an- 133 -