Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

újból a jót s visszautasítani a rosszat? A kommunista érvelés logikusnak és igaznak látszott: mi előnye származott népünknek abból, hogy több mint ezer évig a nyugat védőbástyája volt? Miért nem próbáljuk meg egyszer a Kelettel való együttműködést. És azoknak, akik megpróbálták 1956 adott könyörtelen választ. S persze tudat alatt, akarva-nem akarva, ott élt mindenkiben az életösztön, mely arra a kérdésre követelt választ, hogy mi a lehető legjobb elhatározás, mely egyénileg is biztosítja a túlélést, létfenntartást.

Király Béla őszintén s nyíltan leírja, hogy mik voltak válaszai az ilyen és hasonló életbevágó kérdésekre. Nem menteget, nem magyaráz s dicséretére legyen mondva, ritkán kritizál. így még azok is, akik nem értenek vele egyet, érdeklődéssel követik az általa leírt eseményeket. A könyv igazán érdekessé válik, amikor a szerző leírja az új hadsereg fölötti hatalomért folyó kegyetlen (de sokak előtt ismeretlen) harcot s a kommunista győzelem következményeit.

Az 1956-os eseményeket, mint szemtanú és az események egyik főszereplője ismerteti. így az olvasónak a szovjet és magyar kommunista ferdítések, tévinformációk és propaganda hazugságok értelmezésével ellentétben alkalma van a tényekkel is megismerkedni. Például, az 1985-ben, a Zrínyi Katonai Könyvkiadó által forgalomba hozott, két kötetes Magyarország haJtöriénete c. munka a szovjet csapatok 1956-os beavatkozását azzal indokolja, hogy a Néphadsereg egységei akcióképtelenek voltak. Király Béla adatai fényt derítenek erre a megállapításra: a Néphadsereg akcióképtelen volt a magyar nép ellen, de nagyon is akcióképes az ÁVH és a szovjet csapatok ellen. A Kádár-kormány „tárgyilagos” kiadványai (Fehér Könyv) a szabadságharc egyes vezetőit, résztvevőit „bujkáló nyilasnak”, titkos CIA-ügynöknek, vagy fasiszta ellenforradalmárnak ábrázolják. Király könyvéből megtudjuk, hogy a vezetők közül egy sem akarta a múltat visszaállítani, és jövőbeni elképzeléseik gyakran még odáig sem mentek, mint ahova a Kádárrendszer már eljutott.

A jövő történetírása szempontjából ezért olyan fontos ennek a könyvnek minden sora.

Persze lesznek olyanok is az olvasók közt, akik nem fognak egyetérteni Király Béla elhatározásaival és kritizálni fogják magatartását, döntéseit. S ez nagyszerű! Nagyszerű, mert a különböző vélemények alkotása s nyílt megvallása azt bizonyítja, hogy a magyar nép fiai otthon és itt az emigrációban is szellemileg egészségesen élték át a nyilas korszakot, a kommunista diktatúra negyven évét s ma is képesek önálló gondolkodásra, véleményalkotásra. Ez tulajdonképpen a tárgya e könyvnek. Bemutatni, amint a magyarok, egyének és csoportok, különböző módszereket és megoldásokat használva megpróbálták először építeni, majd megvédeni a magyar érdekeket, eszméket, szabadságjogokat, szuverénitást. Nem rajtuk múlt, hogy egyik megoldás sem sikerült.

Komjáthy Tihamér- 132