Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

lelkiismeret, lélekhez szegezett igyekezet, témára merőleges függönyök, a karcsú képzelet Nász-tánca, nárcisz szószisszimusz, a világ visszavonhatatlan.

24, Gondos, mint a szögekkel kivert homlok, maholnap semmi baj, mindennapi kegytárgy, kenyér, felvizezett tudat, elköltözött gyönyör, méltatlan, kölcsönadott nyugalom.

25, Elnyúló, vermeiben a vers, mélységeiben a mondanivaló, az idő peremén nyílás, ezen igyekszik felismerés és félelem, értelem és anyag, író és könyv találkozása, a létezés tematikája, tanúskodik a magány, újjászült szavakban éledés, f/agyzat-víz, az igazság hullajtja tej-fogait, ezért igyál a korból. Delirium Zaláns.

26, Öngyilkos, mint kertben a virág, kiadatlan kötetben a vers, korán elhullajtott vágyak sömöre, kopaszodó ízek, párbaj a gyávasággal, aki életben maradt az győz, csak győzze, örökös készülődés, a megérkezéstől való félelem, mindig utazni és egy kicsit meghalni, a lekottázhatatlan gyászban feketeruhás békekövet.

27, Almos, mint érzelem dárdáitól űzött vad, lobogó éjszakák ébersége, kialvatlan árvaság, a mindenség emlőjére kárhoztatott szomjúság, emlékekre szédülő, álmodok párás versei, lángokban.

28, Szomorú, mint kerevetre döntött szerelmes dalok, te. Múzsák ajakpirosítója!, rosszkedvű igazság, kifosztott ölek, a költészet panoptikumában pojácák garázdálkodnak, vigaszból csepegtetett versek, tévezredes szorongás, egyszarvú bánat tördeli csonkját, Ravel a galaktikában, a bűnbánat bolerója, sírnak a hegedűk.

29, Éjszakai, mint a csodák csilléi, szemerkélő szójátékokban álmodó rímek, és átragyog mint a szenvedés, a maradék mondanivaló, montázs. Isten is átadja terheit, pihen a poén is, majd kettéhasad.

30, Méltó, mint emberhez a szerelem, halálhoz a feltámadás, csordogáló csend, beáznak hasonlataink, agresszív akarat, rádosztott rímekben.

31, Személytelen, mint ideg-harcon masszázs, boxkesztyűben arcpakolás, a szerelem kék, megvert ék, kellesz hozzá rég, ez egy kedélytelen vers, nélküled, a líra lábnyomait csókolgatja a szél.

32, Konszolidációs, mint a reménnyel való kiegyezés, tollal és papírral, borral és pírral, kegyszerekkel, a versbenemesedés nimbusza, lerágottkörmű legendák, évődés évada, sorokba kapaszkodás, modoros módozatok, szimbólumok bólintanak, valami rózsaszín folyadék folytán (Pink Floyd), illanat, peches, és a témáról felszáll a telihold.

33, Magyar, mint elneveltségünk elvkészlete, 16 millió többismeretlenes egyenlet vagyunk, elsőosztályú számkivetettségünk fapados polgárai, a szó jogán, ha visszafojtottan is, de szaporodik a gond, a képzelet pribékei verik az ütemet, fogalmak románca reped, fotózománc, bravúros bűvészet, ének forradalma, génes kút, meregetjük, mondanivalónk, fogyóban, a Herder-díjat a szabadnapos isten a Hadak Útjára tűzi fel, Csaba megmaradtjainak csóvájára, az emberiség telefonvezetékein fehér varjú a vers, a költő kiégett biztosíték, kár és kármentő, megőrző és veszejtő, a mindenség holdkóros birtokosa, mint Zalán, talán(y), a minimalitás maximuma, a maximalitás minimuma, és átdobták a Zalánkon, majd néhány ak varé II...

Mózsi Ferenc- 130 -