Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

Ezt a válságot átéltük és túléltük. Ám ,,a nagy titok unokákban büntet”. Gazdasági nyomorából ugyan fényesen kiépült Németország, de „a költők és gondolkodók népe” még második, még harmadik ízen is megszenvedi az iszonyú kárt, amit szellemének azon tizenkét év zsarnoksága okozott, aminek első nemzedékük vakon alávetette magát. Az új, szellemileg megfakult, érzelmileg megvakult világban irtózatos nehézséggel küzd az, aki egy a legmagasabb igények kielégítése számára készült életművet akar propagálni, fönntartani, a tervezett tizenkét kötetben időálló formában létrehozni.

Ez éppen Kerényi Magda életműve: immár sikeresnek mondható erőfeszítése Károly munkáinak nemcsak kiadása, hanem jegyzetezése, összegyűjtése, korrektúra-íveinek napjainkban már szokatlan lelkiismeretességgel történő kijavítása, a bibliográfiai adatok megszerkesztése s végül a már megjelent kötetek megfelelő recenzensekhez való eljuttatása terén.

Eddig — 1966 óta — a következő kötetek jelentek meg: „Humanistische Seelenforschung” (Humanisztikus lélekkutatás), „Auf Spuren des Mythos” (A mítosz nyomán), „Tage- und Wanderbücher, 1953-1960” (Naplók és vándorlások), „Apollon und Niobe” (Apollo és Niobe), „Antike Religion” (Antik vallás), „Dionysos. Urbild des unzerstörbaren Lebens” (Dionysos. Az elpusztíthatatlan élet ősképe), s most, néhány hónapja csak, „Wege und Weggenossen (Utak és útitársak). A kötet egy nagyarányú esszé-gyűjtemény — Hörderlinről, Thomas Mannról, Kazantzakisról és Németh Lászlóról, — amit összefog a kötet bevezetéséül szolgáló, de 1955-ben ill. 1961-ben már külön könyv formájában is megjelent, alapvető, lényegközlő kísérlet: „Umgang mit Göttlichem”. Ezt a látszatra oly egyszerű címet igen nehéz lefordítani; körülírni, megmagyarázni talán könnyebb. „Umgang” körüljárást, körjáratot jelent, ősi szerzetházak kerengőjét: abban is Isten felé lépdel a meditáló barát. Itt mégis sokkal többről van szó. A istenséggel való érintkezésünk lényegéről, amit egészen egyszerűen talán eként fejezhetünk ki: Ha megszólítom az istenséget — pld. ha imádkozom — azt úgy teszem, hogy benne objektum és szubjektum mindvégig „kicserélhető”. Az érintkezés „igazi" Én-Te-kapcsolat: a megszólításra az istenség „felel”.

Kerényi idézi F.C. Oetingert: „Nem henye szók Isten elé szórása az ima, hanem az ember képessége arra, hogy Istennel együttműködjék.” Mégsem a középkori vallásosság vagy a keleti vallások unió mystica-jának formájában. Misztikus élmény bizonyára ma is van, mi azonban az antik gondolaton edzett, racionális, modern emberek vagyunk. Célunk hát nem az istenségbe való beleolvadás, hanem az istenség megértése — „comprension créative" — addig a fokig, amig ez emberileg lehetséges.

A keresett objektum általi „megragadottságunk" nélkül azonban aligha lehetséges. S itt rejlik a veszély. A misztikus beleolvadhat az istenségbe, mint „őrült, ki az istenbe szerelmes”. A tudóst metódusa óvja és vezérli. Kerényi két előfeltételt jelöl meg e ponton: a distanciát és a vigyázó figyelmet. Ezt a latin religiose szóval magyarázza. Az érintkezés azonban még így is olyannyira intim, hogy kizár minden harmadikat: bármiféle közvetítőt.

Kerényi Lou Salomé egy 1896-ból származó megjegyzését idézi, amely ezt a helyzetet messzemenően megvilágítja: „Ha az emberből indulunk ki és nem, mint hajdan. Istenből..., akkor a voltaképpeni vallási jelenség egy bármely módon létrejött istenség a benne hívő emberre gyakorolt visszahatásában jelentkezik.”

A hangsúlyt a visszahatás tényére vetjük és arra, hogy a jelenség jelentő mód jelen időben áll. Azaz: nem csupán egy hagyomány beszél hozzánk, hanem egy a jelenben történő realitás nyilatkozik előttünk. Hol? Valóban: az erre a kérdésre adandó — adható — válasz az egész metódus — út egy cél felé — kulcsa. A mítoszban, feleli szerzőnk, a mitológus. Ha elmondasz egy istentörténetet, abban nemcsak a te elbeszélted történet van jelen, hanem „saját akciótervével" az istenség is.- 116 -