Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

A kéziratban fennmaradt szövegeken mind a budapesti, mind a berni szerkesztők javítottak, természetesen a lényegi mondanivalót nem érintve és csupán apróságokra korlátozódva. Vonatkozik ez elsősorban „Az európai társadalomfejlődés értelme” című dolgozatra, amelyet Bibó 1971 -1972-ben magnóra mondott; ennek csak nyers átirata állt a szerkesztők rendelkezésére. Ezen a berniek „minimálisan szükséges nyelvi javításokat” végeztek el, a budapestiek kijavították „a mai kutatások fényében a ténybeli tévedéseket és pontatlanságokat”. A tanulmánnyal kapcsolatban érdemes emlékeztetni arra, hogy néhány év alatt is mennyire megváltozhat a közölhetőség kérdésében a hivatalos felfogás. Amikor 1983-ban a Mozgó Világé, folyóirat meg akarta jelentetni „Az európai társadalomfejlődés értelmé”-t, a szerkesztőségnek az eredeti szöveget 41 sorral meg kellett rövidítenie. A tanulmány elé írt szerkesztőségi jegyzetben közölte, hogy „azokat az utalásokat hagytuk el. amelyek napjainkban bizonyos érzékenységeket sérthetnek.” A Szovjetuniót érintő észrevételekről volt szó. „Az európai társadalomfejlődés értelme” akkor a kihagyások ellenére sem jelenhetett meg, mert a Mozgó Világot betiltották és egész szerkesztőbizottságát eltávolították. Állítólag a Bibó-tanulmány közlésének terve miatt is. Most itt az egész írás, a csonkítatlan szöveg, a „bizonyos érzékenységeket” sértő utalásokkal együtt.

A budapesti három kötet erőssége a hatalmas jegyzetapparátus, amely bizonyos témákban a kelleténél is bővebb, másoknál viszont eléggé gyér. A berni kiadásban nincsenek magyarázó jegyzetek, feltehetően takarékossági okokból, hiszen a budapestihez hasonló jegyzetmennyiség jóval megnövelte volna a gyűjtemény terjedelmét és költségeit. A bernivel ellentétben viszont a budapesti kiadás nem adja meg a kötetekbe felvett tanulmányok első megjelenési helyét, csak a 111. kötet végén közölt Bibó-irodalomból tudható meg, hogy melyik írás pontosan mikor és hol jelent meg először. (Van, hogy mind a kettő téved. „A magyarságtudomány problémája” c. tanulmánnyal kapcsolatban a berni abban, hogy megjelentnek tünteti fel, holott — mint a budapesti helyesen jegyzi meg — a Magyarságtudománynak az a száma, amelyben meg kellett volna jelennie, sohasem látott napvilágot. Mind a két kiadás összeállítói elfelejtették viszont, hogy „A magyarságtudomány problémájá”-t nyomtatásban először az új Látóhatár hozta nyilvánosságra 1980-as évfolyamában.) Mind a két kiadás közli Bibó nyomtatásban megjelent munkáinak listáját. Nagyjából hasonlóak, a budapesti valamivel bővebb, mint a berni, de hiánytalannak egyik sem mondható. A budapesti kiadás csak röviden adja meg Bibó István életrajzát. A berni kiadásban Kenedi János összeállításajóval bővebb, részletesebb. alaposabb. A Bibó István iránt érdeklődő közönség számára sokkal hasznosabb. mint a rövid budapesti életrajzi vázlat.

A budapesti jegyzetanyagra jellemző, hogy a hivatkozások és az utalások, csak a magyarországi szakirodalomra terjednek ki. Nyugati forrásokra csak elvétve utalnak, akkor is inkább idegen nyelvűekre, mint magyarokra. A jegyzetek túlnyomó többsége pontos, tárgyilagos és megbízható. Csak kevés ténybeli hibát fedeztem fel. (Pl. Kovács Imre nem 1948-ban, hanem 1947-ben hagyta el Magyarországot. Anthony Edent a jegyzetíró élőnek tünteti fel, jóllehet 1977-ben meghalt. A Magyar Nemzeti Bizottmány nem 1950-ben alakult meg. hanem 1949 júliusában.) Az eddiginél tárgyilagosabb szemlélet jeleként fogható fel, hogy a 111. kötet egyik jegyzetében ez olvasható: „Kovács Bélát a szovjet hatóságok szovjetellenes szervezkedés, kémkedés hamis vádjával 1947. február 25-én tartóztatták le.” Tudomásom szerint ez az első alkalom, hogy magyarországi szerző a Kovács Béla elleni vádat annak mondja, ami volt, tehát hamisnak.

Mint említettem, Bibó Istvánnak 1956-tal kapcsolatos írásai mind kimaradtak a gyűjteményből. Huszár Tibor azonban terjedelmes utószavában bőven idéz belőlük. Részletek olvashatók a „Tervezet”-ből (a szöveg a berni kiadásból való), ezen kívül utalások történnek a Londonban kiadott „Harmadik út" c. kötetre, a- 111 -