Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

zeteket Vida István és Nagy Endre készítette. Neve nincs feltüntetve, de részt vett a munkában Szilágyi Sándor, az anyag és Bibó munkásságának egyik legjobb ismerője.

Az 1981 -84-es berni és az 1986-os budapesti kiadás összevetése alkalmat nyújt néhány érdekes különbség megemlítésére. A berni kiadás munkálatai még Bibó életében indultak el és a könyvsorozat azt a szerkezeti vázat igyekezett követni, amelyet maga a szerző állított össze. Ezt a kiadást három kötetre tervezték és csak később gyarapodott egy további kötettel. A kötetek tanulmányai tematikailag rendeződnek, kivéve a negyediket, amelybe olyan írások kerültek, amelyek az első három kötetből kimaradtak. A budapesti kiadás anyaga kronológiailag állt össze. A három kötet külön-külön közli az 1935 és 1944, az 1945 és 1949 és végül az 1971 és 1979 között írt tanulmányokat. A tematikai felosztás mellett szól, hogy az olvasó együtt kapja az azonos vagy hasonló témákat tárgyaló műveket, a kronologikus beosztás előnye, hogy az olvasó nyomon követheti a szerző érdeklődésének és felfogásának időbeli alakulásáról.

A kötetek beosztása azt mutatja, hogy Bibó életének 1949 és 1971 közötti huszonkét évében meg volt fosztva a publikálás lehetőségétől vagy olyasmit írt, amit publikálni nem lehetett. Bibó 1949-ben 38 és 1971-ben 60 éves volt. Olyan korban fosztatott meg a rendszeres alkotás és közlés szabadságától, amikor gondolkodó fők és kiforrott művészek általában munkásságuk csúcspontját szokták elérni. Nagy vesztesége a magyar írásbeliségnek, hogy ez az eredeti szellem és kivételes képességű író több. mint két évtizeden át el volt zárva Magyarországésaszomszédos államok magyarjainak történeti és politikai érdeklődésű közönségétől. Csak a nyugati magyarok élvezhették szabadságuknak azt a különleges előnyét, hogy nehézség nélkül hozzájuthattak Bibó régi és új írásaihoz, pontosan értesülhettek sorsának változásairól és a személyével kapcsolatos eseményekről.

Az I. kötet kilenc írást tartalmaz, köztük két olyan terjedelmes tanulmányt, mint „Az európai egyensúlyról és békéről” (300 lap) és a , .Kényszer, jog és szabadságiról szólót (140 lap). Az említett kilenc tanulmány közül nyolc a berni kiadásban is szerepel, azzal a különbséggel, hogy ebben ,,Az európai egyensúlyról és békéről” írt tanulmánynak csak ,,A német hisztéria okai és története” című rész kapott helyet. Nem szerepel a berni kiadásban a „Kényszer, jog, szabadság”, viszont az 1935 és 1944 között készült írások közül benne van ,, A magyar munkásság békeajánlata a magyar középosztálynak” című rendkívül érdekes történeti dokumentum. Ez kimaradt a budapesti gyűjteményből.

Az 1945 és 1949 közötti tanulmányokat tartalmazó II. kötet húsz írást tartalmaz. Gazdagabb tehát, mint a berni kiadásnak erre az időszakra vonatkozó anyaga. Szerepel benne a berni kiadásból hiányzó „A demokratikus Magyarország államformája”, „A magyar demokrácia mérlege” és az „Összeesküvés és köztársasági évforduló” című írás.

Viszont jóval szegényebb az 1971 és 1979 közötti éveket felölelő 111. kötet, amelyből teljesen kimaradtak az 1956-57-ben írt politikai elemzések. Ez a kötet öt tanulmányt tartalmaz, köztük „Az európai társadalomfejlődés értelme” című 120 lap terjedelmű írást. A kötetnek mind az öt betétje szerepel a berni kiadásban is. Ez a budapestinél annyival gazdagabb, hogy közre ad az 1956-1957-ből származó öt dolgozatot, valamint két írást az 1969 és 1979 közötti évekből, köztük „A nemzetközi államközösség bénultsága” című könyv és az Észak-írországról szóló elemzés kéziratát.

Ebből a rövid áttekintésből kiderül, hogy Bibó István műveiből továbbra is közlési tilalom alá esnek az 1956-os eseményeket és azok következményeit taglaló írások, jóllehet a magyar forradalomra vonatkozó utalások és észrevételek szerepelnek a gyűjteménybe felvett más írásokban, nem kevésbé Huszár Tibor 150 lap terjedelmű és a III. kötet végére illesztett tanulmányában.-110-