Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

ROSTA

Megkésett és felemás recepció

— Bibó István válogatott tanulmányainak budapesti kiadása —

A „Bibó-felejtés” enyhítésére a múlt esztendőben megtörtént a hivatalos Magyarország részéről az első határozott lépés: a kiváló jogtudós, történész és politikai gondolkodó válogatott tanulmányainak három vaskos kötetben való kiadása. Egy állami könyvkiadó, a Magvető, több mint kétezerháromszáz lap terjedelemben közzétette Bibó István folyóiratokban elszórt vagy csak kéziratban megmaradt tanulmányainak, cikkeinek, kritikáinak túlnyomó többségét. ( Bibó István: Válogatott tanulmányok, /-///, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986, 737, 923, 653 1.) Nem az összesét és nem csak a fontosakat, de erről még majd lesz szó. Az eseményben a legjelentősebb mozzanat, hogy végre hozzáférhetőkké lettek és legálisan terjeszthetők olyan művek, amelyek addig csak könyvtárak zárt anyagában voltak fellelhetők, csempészáruként érkeztek nyugatról Magyarországra, vagy szamizdat kiadások révén kerültek egy szűk olvasóréteg kezébe. Bibó írásai tehát — legalábbis műveinek nagy része — nem tiltott olvasmányok többé és talán a határon a vámosok sem fogják kiemelni az utazók csomagjaiból azokat a munkákat, amelyeket immár bárki bármelyik könyvkereskedésben megvásárolhat. Reméljük, hogy a Csurka István által felpanaszolt felejtés csak múló jelenség volt és Bibó István a magyar közvélemény tudatában — műveinek az elolvasása után — elfoglalja azt a helyet, amelyet joggal és méltán megérdemel, a legnagyobb magyar gondolkodók és politikai írók sorában.

A budapesti kiadásra azután került sor, hogy a független gondolkodású értelmiség körében hosszú idő óta sürgették Bibó műveinek megjelentetését és a szamizdat füzetek, elsősorban a Bibó Emlékkönyv, olyanok körében is felkeltették az érdeklődést, amely körök addig nem ismerték és csak politikai pamfletekből, publicisztikai írásokból, gonoszkodó vitairatokból értesültek létezéséről. Nem kétséges, hogy ez az alulról jövő igény és társadalmi nyomás nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Bibóval szembeni ellenérzés és tőle való idegenkedés enyhüljön. De nem kis részben azzal is magyarázható a hivatalos beállítottság megváltozása, hogy a nyugati magyarok legjelentősebb intézményeinek egyike, a berni székhelyű Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1981 és 1984 között négy kötetben, több mint ezerháromszáz lapon már kiadott - Bibó István Összegyűjtött munkái címmel — egy bő válogatást a legjelentősebb jogelméleti, történeti és politikai tanulmányokból. Úgy látszik, az illetékes hivatalokban is belátták, hogy nem folytatható az érdektelenség és a közöny politikája, a Szabó Zoltán által szerkesztett és a londoni Magyar Könyves Céh által 1960-ban megjelentetett „Harmadik út” című gyűjtemény és a négykötetes berni kiadás után immár nem lehetett tovább halogatni a budapesti megjelenést.

A Magvető Könyvkiadó vette gondozásba a kiadás ügyét. Kardos György igazgatónak ez volt utolsó intézkedései egyike. A gyűjteményt — ifjú Bibó István közreműködésével — Vida István szerkesztette, a tanulmányokat ugyancsak a szerző fiának segítségével Huszár Tibor válogatta és ő írta a terjedelmes utószót is. Ajegy- 109 -