Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

Shalom

Testvéri üdvözlet a magyar zsidók független békecsoportjának

A „Hírmondó” 1984. évi 6-7. számának különnyomata a Dávid-csillaggal és a zsidó állam stilizált zászlajával meglehetős késéssel jutott el hozzám. Nyilt levél ez, fölszólítás, s egyben a zsidó és nem zsidó magyar lakosság érdekközösségének jegyében kiáltó szó. Vitára serkentő soraiban nyomát sem találom a sablonszerű békeszólamoknak. Nem kiegyezésre, hanem megegyezésre, a valós érdekek és értékek föltárására törekszik. S úgy vélem tisztában van azzal, hogy „egy fecske nem csinál tavaszt". Még sok-sok ilyen és hasonló „fecskére” lenne szükségünk ahhoz, hogy őszinte melegséggel foghassunk kezet. Ennyit bevezetőként. S most pontról pontra, gondolatról gondolatra igyekszem megválaszolni a nyílt levelet saját —semmiképpen sem hivatalos — véleményem minél őszintébb föltárása révén.

/. A magyar zsidóság és a magyar nemzet

1. Nagyapám hat éves volt. amikor egy vidéki faluban a szomszéd gyermektelen zsidó család örökbe akarta fogadni. Ő ment volna. Szülei nem adták. Ha akkoradjáE. 1944-ben őt is viszik. — Nagyanyám első nagy szerelme egy vidéki magyar városban zsidó tisztviselő volt. Szülei nem engedték. Ha akkor engedik, 1944-ben őt is elviszik családostól. Keresztszüleim kikeresztelkedett zsidók. Őket sikerült 1944-ben a gyűjtőtáborból megmenteni. Közvetlen az elszállítás előtt. De tudok olyan magyar parasztasszonyról, akit 1944-ben csupán azért vittek el, mert hangosan siratta zsidó szomszédait, azaz elhurcolása alkalmával nyilvánosan kiállott jószomszédja mellett. A legüldözöttebb zsidóság és a nagy nyelvcsaládok közé ékelődött magyarság sorsa többszörösen összefonódik. Igazat kell adnom azonban a nyílt levél íróinak: „A SEBEK BEGYÓGYULÁSÁTNEM SZABAD EGYEDÜL AZ IDŐRE BÍZNI!”

2. Asszimiláció vagy integráció? A magyar zsidóság valójában 1848-ban Kossuth lelkes híve volt. Az 1848-1849-es szellemi irányzatok valóban megfeleltek a magyarság és a magyar zsidóság érdekeinek. De 1986-ban hány magyar iskola- és gyárigazgató, egyetemi rektor vagy parlamenti képviselő fogadószobájában van ott Kossuth. Petőfi vagy akár Hunyadi Mátyás, Zrínyi Miklós, Ady Endre, Radnóti Miklós vagy Illyés Gyula képé?! Az, hogy a magyar zsidóság nem asszimilálódik, magyar nemzeti szempontból is érthető. Nem tragédia, hanem a homogenizálódás elleni elemi ösztön, s az egész nemzetnek is hasznára van egyben. A legjobb magyar értékekkel a magyar zsidóság nem csak azonosul, hanem igen gyakran maga is hozzájárul megteremtésükhöz, terjesztésükhöz.

Az pedig, hogy az etnikai és kulturális kisebbséget nein beolvasztani kell. különösen vonzó a mai magyar — gondolkodó! — koponyák között. Sajnos ebből a fajtából éppen a homogenizáció eredményeként egyre kevesebbet találni. Pedig immár a Hatalom is észrevette a homogenizálásban rejlő veszélyeket. Csak meglehetősen későn! Amikor már a Felvidéken és Erdélyben szédítő méreteket öltött a magyarság államnemzetbe való beolvasztása. Őszintén meg kell vallanunk, hogy sajnos csak igen kis mértékben érzi a magyar társadalom az erőszakos beolvasztásban rejlő veszélyeket saját honában is. Pedig ami érvényes a romániai és a szlovákiai magyarságra, éppúgy — vagy még fokozottabban érvényes a számbelileg is veszélyeztetettebb magyarországi zsidóság számára. Sajnos e sorok csak elvétve jutnak el azokhoz, akiknek éppen szólnak.- 105 -