Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

öt és félévet kapott. Igen. 1975-ben. Attólabírónőtől.aki 18 évvel korábban engem is elítélt. B.Tóth Matildtól, akit közben jutalmul a Fővárosi Bíróságról a Legfelsőbb Bíróságra helyeztek.

Most rajtam volt a szervezés sora. Lajos szülei már nem éltek, felesége elvált tőle, nővére ritkán látogatta. Szüksége volt valakire aki beszélőre megy hozzá. Egy bátor kislány, a SzETA — Szegényeket Támogató A- lap - egyik alapítótagja vállalkozott a feladatra. De nem csinálhatta sokáig. A hatóság éber volt, alig fél év múltán megtiltották a további kapcsolattartást.

Nagy Lajos végül összesen 31 évet ült: 58 évesen, 1983. februárjában szabadult ki. Az utolsó hat hónapra Szegedre vitték — ki tudja miért? —, nagyidős közbűntényesek közé. Itt is segített. Ügyvéd kellett egy tárgyalás előtt álló fiatal rabtársnak? — Lajos intézkedett.

A szabadulás előtti napon idézést kapott. Másnapra szólt, délután két órára a Budapest XIX. kerületi rendőrkapitányságra. Ebben a kerületben lakott utoljára, de a házat közben lebontották. Másnap, szabadulása után csak annyi ideje maradt, hogy gyorsvonattal Pestre utazzon, már ott is kellett lennie a rendőrségen. Azt hitte, személyi igazolványát kapja meg.

Nem így történt. Egy határozatot nyomtak a kezébe. Rendőrhatósági felügyelet alá helyezték, kitiltották Budapestről, kényszerlakóhelye Komódi község Kutas nevű tanyája lett. A határozat egy évre szólt, háromszor hosszabbítható újabb egy-egy évre. Indoklás: A társadalomra veszélyes, budapesti lakása és munkahelye nincsen, semmi nem köti a fővároshoz. Nagy Lajos nem vette át a határozatot: volt hol laknia, de nem rendelkezett személyi igazolvánnyal, amibe bejegyezhették volna a lakóhelyét. M unkát is szerzett volna azonnal, de ehhez személyi is kellett. Budapesthez kötötte minden: itt élt, amikor szabadlábon volt, itt élt nővére és unokahúga is. Jól van — mondták -—, jöjjön vissza másnap.

Visszament. Újabb, most már másodfokú határozatot, a Budapesti Rendőrfőkapitányság határozatát nyomták a kezébe. „Fellebbezését”, (ahogyan előző napi tiltakozását nevezték) elutasítják, a határozat jogerős. Ekkor kapta meg személyi igazolványát, belejegyezve, a lakás: Komádi. Kutas tanya.

Miért csinálták ezt Nagy Lajossal? Miért hozták ezt az embertelen és törvénytelen indoklású intézkedést? Annyira gyűlölte volna őt a Belügy?

Nem hiszem. Szerintem hidegfejjel kiszámított döntés volt ez. 31 év alatt Nagy Lajos sokat látott, és sokat hallott. Együtt ült katonákkal, papokkal, régi politikusokkal, kuláknak minősített parasztokkal, koncepciós perek vádlottjaival, 56-os forradalmárokkal, két évtizedes késéssel utólag begyűjtött csendőrökkel, a 60-as, a 70-es évek lázongó fiataljaival. Mi lesz, ha Pesten mindenfélét elmond az ellenzéknek, vagy akár külföldi újságíróknak? Ismert neve nincsen, közbűntényesnek mondható, majd csak eltűnik a süllyesztőben! Ki állna ki egy ilyen zűrzavaros figuráért? Senki nem emlékszik majd rá! A rendszer liberalizmusa őrá nem terjed ki.- 101 -