Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

véért. Kiderült a dolog. Nagy Lajos büntetését megtoldották néhány újabb évvel.

56 nyarán egy felülvizsgáló bizottság egyik napról a másikra szabadlábra helyezte őt. Novemberben egy fiatal nőnek udvarolt, aki történetesen a szomszédunk volt. így ismerkedett meg családommal és barátaimmal, akkor, amikor engem már letartóztattak.

57 tavaszán Nagy Lajost visszavitték a börtönbe, tovább töltötte büntetését. Mindent tudott, és mindenkit ismert. Lenyűgöző hatással volt az emberekre. Mindenkinek segített; nagy összefüggő rendszerré komponálta a rendelkezésére álló véletlen elemeket. Másutt milliomos lett volna belőle. „Káderei” között egyaránt voltak smasszerok és rabok. Zseniálisan szervezett. Vácon 1958 és 60 között kiterjedt hálózatot épített ki, amely úgy működött, hogy az elítéltek a munkahelyükön lopták, amit lehetett - cipőtalpat, válogatásra szánt bélyeget, szerszámot, festéket, bakancsot —, ezt megkapták az őrök, ők pedig feketelevelet, ennivalót hoztak érte. Ami engem illet, rendszeres újságolvasóvá váltam, futárpostával jöttek a levelek és az élelmiszercsomagok.

A sétákat ő vezette. Egy alkalommal elrikoltotta magát; „Ki az a szerencsétlen 49688-as?” — Én vagyok. „Mondja, maga mindent elveszít? — csóválta szigorúan a fejét. Mellette álltak az őrök, amikor kezembe nyomta a papírt. „Kisséta” — engedélyt kaptam, „lumbago récidiva” indoklással. A kissétán betegek vettek részt, nem voltak alaki gyakorlatok, könnyebben lehetett beszélgetni.

1960. áprilisában — ekkor én már Budapesten, a Gyűjtőben voltam megint a váci börtön-éhségsztrájk miatti nyomozáskor lebukott Nagy Lajos szolgáltató hálózata. Újabb két és fél évet nyomtak rá. Három börtönőrt is elítéltek, és egy neves színésznőnk is kapott 6 hónap felfüggesztettet megvesztegetésért — ő Nagy Lajos révén a börtönbüntetését töltő férjével levelezett.

1967-ben barátom végre kiszabadult. Megnősült, kislánya született. De másfél év múltán újra letartóztatták kormányellenes röpcédulák készítéséért, és terjesztéséért. Őt 15 évre, feleségét két és fél évre ítélték. Kislánya állami gondozásba került. A csecsemőotthonban készítettem róla egy fényképsorozatot, — mert én már 63-ban szabadultam. A kislányt később örökbe adták valahova, a börtönben lévő apát a törvényes rendelkezések ellenére meg se kérdezték. Soha nem sikerült megtudnia, mi történt gyermekével.

Vitalitása, szervezőkészsége nem csökkent. A börtönből rendszeresen kaptam tőle illegálisan kiküldött levelet, üzenetet, és sok-sok megbízást; valahova valamit vinni kellett, valamit át kellett venni, valakinek oda kellett adni. A leveleknek mellékletei is voltak: további levelek, melyeket továbítani kellett a megadott címekre.

1975-ben újabb ítéletet szerzett a Gyűjtőben „ellenforradalmi szervezkedésért”. Azzal vádolták, hogy rabtársaival a szocialista rendszer megdöntésére tört, be akarták hívni az amerikaiakat. A gyermeteg vád alapján- 100 -