Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

adtam a szállodaterveket és elárultam például a budapesti hőforrások hőfokát... E bűneim miatt életfogytiglani börtönre ítéltek és örülnöm kellett, hogy nem akasztottak fel... Ezzel csupán azt szeretném illusztrálni, hogy ha Magyarországon szabad, demokratikus társadalom alakulhatott volna ki a háború után, akkor csodálatos fejlődés indulhatott volna útjára. Szabad és békés társadalomban a nép még sokkal többet produkálhatott volna. A terror idők pusztítása elmaradt volna és nem lett volna oka forradalomra... így az elmúlt évtizedek alatt életerős, virágzó és viszonylag erős Magyarországon élhetnénk mindnyájan... amelyet mindenki megcsodálna...

Bár szeretem hallani hazámról, hogy a valamivel finomabb természetű mai politikai elnyomás alatt eredmények is születtek, a látogatók beszámolóját — különösen a külföldiekét — elfogultnak tartom. Az ember nem azért megy vakációra, hogy beleturkáljon a vendéglátó ország társadalmának kietlen, kegyetlen és kopár titkaiba, hanem hogy keresse és élvezze a gyönyörű tájat minden emberi szépségével együtt. Ezért meg vagyok győződve arról, hogy csak az látja meg az igazságot a teljességében és csak az tudja igazi jelentőségét lemérni, aki otthon átszenvedte a bosszú-korszakot és az utána következő időszakokat. Ezek között a bátor írókat, költőket, a szellem tiszta embereit vélem a legjobb megfigyelőknek. Az alábbiakban egy bátor magyar írót szeretnék néhány mondatban megszólaltatni. Mi az ő véleménye arról, hogy voltaképpen mi is történt Magyarországon az elmúlt harminc év alatt? Néhány lényeges idézet Csurka István Monoron elmondott tanulmányából:,, A mai magyar társadalom a rossz, egyoldalú, megalkuvó, de ugyanakkor sok vonatkozásában eredményes és hasznos kényszeregyezség társadalma. Ez a kényszeregyezség a forradalom és szabadságharc leverése után köttetett. A magyarság akkor belekényszerült ebbe.”

Csurka István azt a hasonlatot használja, hogy a győzők fogtak egy hatalmas dézsát, amibe mindent beledobáltak erjedni és letakarták egy vastag fedővel... „és az erjedő lé fölött folyt percről percre a táncikáló, vidám barakk-élet ”

,, 1956 november 4-e után ebbe a dézsába hánytak bele mindent: vért, hősi halált, munkástanácsot, a forradalom gyönyörű mámorát, az egyhetes szabadság extázisát, az öntudatot, majd valamivel később az akasztottak ezreit és börtönviseltek megveretésit és megaláztatásait... Az alku legfőbb kikötése volt ez: felejts, hallgass...”

„Aki nincs ellenünk, az velünk van — mondta Kádár János. Ám nem ellenünk lenni csak úgy volt képes az ember, ha felejtett, ha kitörölte az emlékezetéből azokat a napokat, szájából, leikéből a szabadság ízét, az utcasarki Szózat-éneklést és nem beszélt gyermekeinek az akasztott barátairól.”

„Nemzedékek nőttek föl makacsul hallgató szülők oldalán. S a hatalom — nem mondjuk, hogy győztes, mert nem volt, csak győztesnek kine-96-