Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

vezett, kényszer-győztes — kegyes volt. Tessék... ezen a fedőn új életet kezdeni. Majdnem mindent szabad, csak a fedőt emelgetni, alákukucskálni nem”.

A fedő azonban elkorhadt és ma már a szagok, hullabűz és mérges gázok fölpárolognak... — mondja Csurka István.

Micsoda szívbemarkoló leírása annak az egyezségnek, amelynek árán Magyarországból kirakatállam lett az utolsó évtizedekben... Benne van az öngyilkossági és nemzetcsökkenési statisztikai adatok végső oka is, amit a látogató nem láthat meg.

Bár az otthon élők keserű vallomásaiban és a külföldi látogatók optimista leírásaiban óriási különbségek mutatkoznak, egy felismerés mindenki számára tiszta és hasznos:

Magyarországon azért jobb a helyzet, mint a többi szovjet uralta országban, mert a magyar nép 1956-ban tisztító forradalomban és hősies szabadságharcban tört ki. Ezek során világosan megfogalmazta azokat a minimális bel- és külpolitikai követeléseket, melyeknek teljesítése esetén különleges életenergia készlet felszabadulna hazája felvirágoztatására. Ezeknek a követeléseknek és a józan külpolitikai koncepciónak a parazsa ma is él a magyar lélekben és akármeddig fog tartani az elnyomás, sohasem fog teljesen kialudni... Minden engedmény, ami az utolsó évtizedekben történt, azért történt, mert az ország orosz és helyi urai egyaránt tudják, hogy a magyar lélekben a lángolólelkű, idealista, fiatal szabadságharcos és az ezeréves, cinikus, számító, filozófus-politikus ma is folyton vitában állanak... Az elnyomók sohasem tudják, hogy a mérsékletre intő öreg bölcset mikor seprik félre a lángolófejű fiatalok... Ezért a hatalom birtokosai figyelnek, félnek, kalkulálnak, méregetnek és engednek... Moszkvának még jól is jön, hogy a magyarok, az engedmények szűk csatornáin keresztül. máris olyan állapotokat tudtak létrehozni, amelyekben a nyugati, baloldali intellektuális réteg — tévesen — a kommunista államrend elfogadható, emberibb forma felé gravitálást véli felfedezni.

Nekünk, akik a veszély és a megpróbáltatás elől elmenekültünk hazánkból — az emlékezés mellett - ezen a napon még azt is fel kell idéznünk. hogy azt a megbecsülést, megértést és segítséget, amelyet a szabad világban mindenütt kaptunk, azt a magyar forradalomnak és szabadságharcnak köszönhetjük. Magyarnak lenni megbecsülést jelent még ma is. Senkinek sem szabadna elfelejteni, hogy ez a forrása minden magyar emigráns sikernek és boldogulásnak.

Ez mindnyájunkra kötelezettséget ró halálunk napjáig: sohasem felejthetjük el a magyar forradalom és szabadságharc politikai és emberi hagyatékát, hanem azt időről-időre, makacsul meg kell ismételnünk... mindaddig, míg az oroszok ki nem mennek és a nemzet felsorakozhat szabad választásokhoz... Ezt a minimum követelést senki sem alkudhatja el...-97 -