Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
A Habsburg-magyar kiegyezéseknek, de különösen a deáki kiegyezésnek az volt az általános hatása, a szabadságok általános visszaállításán túl, hogy a nemzet gazdaságilag is felvirágzott és szaporodott. A Kádár féle kiegyezés ennek is homlokegyenest az ellentéte, lényegében „harmadik” jobbágyságot jelent. A dolgozó, hogy a magasabb életszínvonalat elérje, naponta tizenkét órát kell dolgozzék. A magasabb életszínvonalat agyondolgozással, egészségi állapotok rohamos romlásával, korai halállal, népesség csökkenésével, alkoholizmussal, nihilizmussal fizeti mega nemzet. A kádári ellenforradalom és kiegyezés nemzethalál. VÁLJUNK NEMZETÜNK DIPLOMATÁIVÁ A diplomata nemzetét képviseli, arra igyekszik, hogy országa jóhíre öregbedjék és anélkül, hogy az igazság meghamisítására törekedne, megpróbálja a kellemetlen jelenségekről elterelni a figyelmet. Mi, akik elszakadtunk a nemzet törzsétől ezt tehetjük, ennél többet alig. Ha azt hisszük, hogy alapvetően befolyásolhatjuk az otthoniak gondolatát, vagy még inkább a kormány politikáját, akkor délibábot hajszolunk ahelyett, hogy elérhető célok megvalósítására törekednénk. Nemzetünk jóhírének öregbítésében annyira kell mennünk, hogy még a Kádár-kormányt is csak úgy kell támadnunk, hogy az véletlenül se csökkentse a nyugati viszonylagos jó véleményt hazánkról. Mutassuk ki, hogy viszonylagosan mennyivel emberibb a magyar rezsim a szomszédos országok kormányánál. Arra nagyon vigyázzunk, hogy például az Amerikai Egyesült Államok kormánya által odaítélt „most favored nation” privilégiumot el ne veszítse az ország. A Kádár kormányzatot inkább magyarul, magyarok felé ostorozzuk, mint angolul amerikaiak felé ócsároljuk. Mint a nemzet diplomatái tehát fő feladatunk a nemzet jóhírének öregbítése. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy követnünk kell a zsidókat, és az egész magyarságnak, mint ők „Anti-Defamation League”-ben kell egyesülnünk. Az ilyen informális liga terelje el erőinket a magyar-magyar elleni küzdelemtől és csapjon le minden olyan jelenségre, véleményre, hírre, híresztelésre, ami a magyar nép jóhírét csorbítaná. Ezen a védekező küzdelmen túl támadási taktikát is kell folytatnunk. Hirdetnünk kell a magyar nép érdemeit, és mi lehet hatásosabb ma a 30. évforduló évében, mint az 1956-os forradalom vívmányainak propagálása. A forradalom jóhírének a propagálása is hatásosabb, ha nem a magunk véleményét terjesszük elsősorban, hanem nyugati tekintélyes államférfiak, írók, művészek, tudósok véleményét idézzük. Érdekes, hogy sok — köztük — radikális vagy baloldali nyugati értelmiségi is nagyon jól látta a forradalom lényegét már az események alatt. Velük érveljünk! Az Atlanti Kutató és Kiadó Társulat ezt a stratégiát már korábban kidolgozta és egy könyvet adott ki, amelyben összegyűjtötte ezeket a fontos véleményeket, de azokon kívül a forradalomra vonatkozó más tanulmányokat is beiktatott ebbe a könyvbe. A célunk az volt, hogy mindannak az-72-
