Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

Megtudtam azt is, hogy volt egy halottja is a családnak, egy rokon bácsi. Mint afféle deklasszált elem, éjjeliőr volt Károly bácsi a Betonútépítő Vállalatnál, és valami felvonulási épületeket őrzött a Kossuth hídnál — amikor elkezdődött a lövöldözés, behúzódott az egyik baraképületbe, ajtótól-ablaktól távolra, odalapult a falhoz — és egy tank gépágyújának a lövedéke pont ott ütötte át a barak falát, tarkón találta Károly bácsit — ott találták meg aztán szegény kis öreget, a felismerhetetlenségig szétroncsolva.

De az uramról semmi hír, semmi.

És akkor csak teltek a napok, és semmi, semmi-----(Folytatás a következő számban)

PETRI GYÖRGY

A zenekar még csak hangol

Minden — mondogatjuk magunknak — még ezután jön. Semmi nem jön ezután.

Ami a nélküliemet megelőzi: görcs a köztiagyban, lágy alábukás forgó homoktölcsérbe, vagy a gyomorszáj álmélkodva, hirtelen-------Vagy a máj.

Vagy a rendszer.

Terveket hát ne szőjünk.

Az ősz könyörületes.

Az ecetfa

lazán nyugtatja kecses, zöld ujjait a szél billentyűin:-48-