Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

KA BD EBÓ TAMÁS

Memento libertatém

Ha körmöd alá tüskét vernek Sötétzárkában vasra vernek Ha húgycsövedbe ceruzát húznak Szeretteiiért becsuknak túsznak Ne feledd: semmi sem tart örökké:

Százötven év alatt sem lettünk törökké.

Ha a nyelvedet kifacsarják.

Magzatodat kikaparják,

Ha megtömnek kábítószerekkel Hogy kibékülj a perekkel Ne feledd: semmi sem tart örökké:

Százötven év alatt sem lettünk törökké.

Ha országodban ketrecbe zárnak Ha kibújnál aknákkal várnak Ha átrepülöd megbélyegeznek Holtadig ha kartotékra tesznek Ne feledd: semmi sem tart örökké:

Százötven év alatt sem lettünk törökké.

Ha lazábban fogják a kantárt Civilbe bújtatják a zsandárt Ha rendjeleket osztogatnak.

Csak néhanapján fosztogatnak Még ha feléd is rúgják a koncot S szolgának kapsz egy nyomoroncot Ha bülbül szavakkal csalogatnak S ahol fáj ott nyalogatnak Ha turbánra, sörbetre jut és borra Gondolj akkor a selyemzsinórra,

NE BÚSULJ KENYERES, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ SZÁZÖTVEN ÉV A LA TT SEM LETTÜNK TÖRÖKKÉ.

Parragi László (Lővén) közlése szerint a fenti vers két utolsó sorát piros bet űkkel írták fel Pesten egy-két tűzfalra. Úgy hírlett. hogy a verset az 1956-ban bebörtönzött Zelk írta. A legenda alapja az, hogy a két sor zárófejezetként jelentkezett először a fenti szerző MINDEN IDŐK c. regényében, 1978-ban, melyet a regény hősei „Z-nek, a költőnek" tulajdonítanak. Z. azonban nem Zelk rövidítése volt, amit persze az otthon indexre tett regény „földalatti” olvasói nem tudhattak.-49-