Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

rani, úgyhogy már jó korán indulásra készen állt. Én pedig persze a munkahelyemre mentem volna. És akkor bemondta a rádió, hogy ma mindenki csak 9-re menjen dolgozni — hogy ezt is hogy gondolta aki kitalálta, én

nem tudom------De ugye Pali rá se hederített, egyáltalán nem érdekelte.

Már negyed 8-kor: hogy ő indul! Neki dolga van, őt várják!- Ne — mondom neki —, hát legalább várj meg, mert én egyedül el

nem indulok ebben a lövöldözésben! Vagy együtt megyünk, vagypedig én ma nem megyek be! — Márpedig minden áron menni akartam én is, hát a MUNKAHELYEMRE, természetesen, azért a munkahelyem, hogy reggel bemenjek dolgozni — hogy közben lőnek, meg ilyesmik?----Úgyhogy együtt indultunk el, úgy fél 8 körül.

Nagy köd volt. sűrű köd. Az Orbánhegyi út 29-ben laktunk — kiléptünk a ködbe, és elindultunk lefelé az Orbánhegyi úton. Alig pár lépésnyit láttunk magunk elé, szinte tapogatódzva botorkáltunk

És alig haladtunk egy pár háztömbnyit, amikor ebből a tejfölszerű ködből — olyan volt mint egy rossz álom —egyszercsak kibontakozott — de közvetlenül az orrunk előtt! —egy orosz tank. Meg egy másik. Meg egy harmadik! Ott álltak az utcán, sorban, vagy tíz tank, meg páncélautók, de lehet hogy több is volt, csak a köd már eltakarta a többit — és körülöttük ott nyüzsögtek az orosz katonák. És kötözték egymást — mert mind sebesültek voltak!

Volt az egész látványban valami teljesen valószínűtlen —

Beleszaladtunk ennek a különös csoportképnek a kellős közepébe, ott megálltunk, bámulva —

és abban a pillanatban hárman is ugrottak, és géppisztolycsövek meredtek ránk-----Én nem vagyok különösebben hisztériás. NAGYON meg voltam ijedve, természetesen — de ilyenkor én nem sok életjelenséget produkálok. Csak megszorítottam az uram karját, felnéztem rá, és nagyon halkan azt kérdeztem tőle:

— Ezek most lőni fognak?

De nem is emlékszem hogy Pali felelt-e valamit — valószínűleg igen, de én nem is hallottam.

Azt viszont hallottam, hogy az egyik orosz megszólalt, oroszul mondott valamit a többinek, és ki is tudtam venni annyit, hogy ,,polkovnyik ”, vagy valami ilyesmi, és valahonnan emlékeztem is rá, hogy ez azt jelenti, hogy „ezredes”.

És akkor utána Pali szólalt meg, ő is oroszul. De őt nem értettem. Csak azt fogtam fel, hogy az uram hangja nyugodt. Az oroszok válaszoltak is neki, és elkezdtek beszélgetni — de a géppisztolyok továbbra is felénk irányítva, csak egy kicsit lejjebb engedték a csövüket.

Csak utólag magyarázta el Pali, hogy az utat kérdezték. Mert ezek akkor már megverten menekültek — 24-én reggel fél nyolckor már menekültek! Azt kérték, hogy mutassa meg nekik Pali a legrövidebb utat, ami kivezet a városból! És akkor Pali elmagyarázta hogy merre kell menniük,-33-