Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

én meg ott bolyongtam a lakásban. Bekapcsoltam a rádiót, meg hallgattam a város felől a fegyverropogást — —

Egyszer, úgy éjjel egy óra felé, felhívtak a barátnőmék. Akkor már javában zajlott a Rádió ostroma — ők ott voltak. És kérdezte a barátnőm, hogy mi tudjuk-e egyáltalán hogy mi van a városban. Mondtam hogy persze hogy tudjuk, és hogy Pali nemrég le is ment a Kiliánba. Akkor erre kérdezte — így kérdezte — hogy de hát tudjuk-e hogy kitört a FORRADALOM — akkor ott a telefonban hallottam először így nevezni azt ami történik. Elmesélte amit a Rádiónál láttak —

aztán csak ültem tovább az üres lakásban, szorongva, néha fölugrottam, rohangásztam össze-vissza, aztán megint leroskadtam-----Két óra lehetett vagy fél három, amikor befutott Pali. Gyalog jött, futva — úszott a verejtékben, az egyenruhája csurom víz.

Elmesélte: Lejutott a Kálvin térig. Ott már akkor mindenütt: felborított villamoskocsik, égő autók, fegyveres felkelők. Őt is megállították. Látták, hogy honvédségi kocsi, benne egyenruhás katonatiszt — kiparancsolták az autóból, megmotozták — Pali nem hordta magánál a szolgálati pisztolyát, máskor sem, de most meg pláne, úgyhogy nem találtak nála fegyvert megkérdezték hogy mit akar, hová megy — talán sejtették is hogy a Kiliánba igyekszik, pedig Pali nem árulta el, azt mondta hogy a sógorához megy a Baross utcába, mert ott van a felesége is, az egész családja ott van — de nem lehetett valami meggyőző a hazugsága, mert azt mondták rá hogy elkísérik, hogy lássák hogy valóban oda megy-e. A kocsit elvették, és gyalog elkísérték a Baross utcába, de szerencsére csak a házig, nem mentek föl vele — úgyhogy amikor aztán otthagyták. Pali indult tovább, megint csak a Kilián felé. De azon a részen már minden tele volt felkelőkkel — be kellett látnia hogy ez reménytelen vállalkozás, képtelen lesz bejutni a laktanyába, és rájött hogy okosabb ha hazajön, mert úgy legalább telefonösszeköttetésben lesz a Kiliánnal — na akkor nekivágott futólépésben a városnak, hogy minél hamarabb telefon-közeiben legyen, és FUTVA hazajött.

Atöltöztettem, főztem neki kávét

és akkor ez így ment reggelig, hogy az uram a telefonnál, és azok ott lenn távirányítással tartották a Kiliánt.

Úgyhogy mi egyáltalán nem aludtunk azon az éjszakán.

Hány álmatlan éjszaka jött még azután-----*

Szerdán, október 24-én reggel-----A vezérkari tiszteknek felváltva úgynevezett miniszteri ügyeletet kellett tartaniuk a Honvédelmi Minisztériumban, teljes 24 órát bent kellett lenni, hogy szükség esetén a miniszter névében intézkedjenek. Havonta egyszer került a sor mindenkire — és pont ezen az október 24-én Pali következett. Úgyhogy ő oda készült hát persze hogy bemegy! Akkor nem is próbáltam lebeszélni. Sőt, előbb még az Úri utcai parancsnokságra is be akart ug-32-