Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

Akkor igen, akkor tényleg. Lehet hogy csak akkor egyszer az egész közös történetünk során, soha máskor — de akkor összevesztünk. Olyan feszültségek tomboltak akkor bennem, és BENNÜNK, hogy ez már tényleg nem volt vicc.

Hazamentünk, mert én haza akartam menni. Hazamentem, és végigvágódtam a díványon — ő pedig elment a kocsival, be a városba.

És eltelt egy félóra, vagy inkább egy egész óra, és én egyedül voltam — úgyhogy én egyedül voltam otthon akkor is, amikora Gerő-beszéd elhangzott a rádióban.

Ha ma visszahallom a Gerőnek a beszédét, mint ahogy már hallottam is azóta néhányszor magnóról —jó, persze, ma is borzasztó; és ma is meggyőződésem, hogy igen jelentős hatása volt a további eseményekre ennek a SZÖRNYŰ szövegnek. De az aznapi élmények, az akkori helyzet és lelkiállapot kellett ahhoz, hogy én TELJESEN kiboruljak a Gerőtől. Fel-alá szaladgáltam a lakásban, feldúltan és kétségbeesetten és SÍRVA a dühtől, hogy Úr Isten, azok után amiket én láttam délután, EZT mondani! Hogy „CSŐCSELÉK” — meg nem is emlékszem már hogy miket mondott még! Hát Teremtő Atyám, micsoda SÖTÉT SZÖRNYETEGEKKEL verted meg ezt a nyomorult országot!

És akkor jött haza Pali.

Nem jutott messzire, a Margit hídtól visszafordult, mert úgy érezte, hogy az egyenruhája és a rangjelzése túlságosan is provokálólag hat, csak annyit érne el hogy fölborítanák a kocsit, nem lenne helyes ingerelni a már amúgy is nagyon ingerült tömeget.

Visszajött Pali — és akkor én nagyon kipakoltam.

Hogy mit mondott Gerő. És hogy nem igaz, mert NEM csőcselék! És hát hogy ez ISZONYATOS, és mi lesz most ebből?! És elmondtam a Bem teret is, elmondtam hogy ott voltam a délutáni tüntetésen, láttam mindent — akkor elmondtam. És hogy tiszta volt, és GYÖNYÖRŰ! Akkor még nem neveztük forradalomnak, de hát egy csodálatos szépségű ünnep volt ez, ott voltak a diákok, a munkások, mindenki — kézzel-lábbal és izgatottan magyaráztam az uramnak, hogy olyannyira nem a csőcselék volt ott, hogy kinyílt a laktanya és a katonák is csatlakoztak, a tisztekkel együtt, és a katonai akadémiának egy zászlóalja is eljött, és együtt énekeltük a Himnuszt —

és elmondtam neki, hogy ezek után én képtelen lettem volna KOCSIBÓL nézni ugyanennek a tüntetésnek a folytatását, mint egy KÍVÜLÁLLÓ —

— Jó, de hát a Kucsera elvtársék kocsiján FÜGGÖNY volt! — azt mondja Pali.

Ezen tényleg nem volt függöny, máskor sem, soha, na de hát akkor is — Értds meg, akkor is: KOCSIBÓL nézzem, a MÁSIK OLDALRÓL?!

Nem nagyon érvelt Pali, alig szólt — sétált a szobában föl és alá, és hallgatott.

Ettünk akkor valamit — de még mindig nagyon feszülten------30-