Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

gamnak helyet, oda ültem föl arra a kőre, és emlékszem hogy fölhajtottam a kabátom gallérját, hogy ne nagyon lehessen látni az arcomat, mert észrevettem hogy egyre több katonatiszt is van a tömegben, én nem ismertem őket, de hátha az Úri utcából is vannak és ők megismernek, és nem akartam az uramat kompromittálni azzal hogy engem ott látnak -az alsó rakpart felől utca-széles sorokban érkeztek az egyetemisták, akik akkor már a Petőfi-szobortól jöttek Pestről, meg velük a rengeteg mindenféle ember, akik az utcán csatlakoztak hozzájuk, jelszavak, éneklés, szavalatok, mindenkin kokárda, piros-fehér lengyel zászlók, akkor láttam először magyar nemzetiszínű zászlót középen kerek lyukkal, kivágták belőle a Rákosi-címert —

akkor már mozdulni alig lehetett a téren, a fiatalok a fákra is fölmásztak, meg a környező házak ablakai is teli voltak, a laktanya ablakaiban is katonák és tisztek, ők is velünk énekeltek — én már el is felejtettem a kabátom gallérját, lásson aki akar, nem érdekel, mert olyan gyönyörű volt az egész hogy legszívesebben sírva fakadtam volna

már moccanni sem lehetett a téren, az egyetemek már megérkeztek, de még mindig csak vártak, valami feszült várakozás a levegőben — és akkor akik a fákon voltak, egyszercsak elkezdtek kiabálni, hogy „megjöttek, megjöttek!”, és a tömegen is végigfutott az izgalom és a sokezer ember fölmoraj lőtt, hogy „itt vannak, megérkeztek!”, én nyújtózkodtam és csimpaszkodtam hogy lássam hogy kik jöttek meg, de nem láttam semmit, csak mondták hogy a CSEPELI EK jöttek, az IFJ ÚM UNKÁSOK, teherautókon és gyalog jöttek be hogy csatlakozzanak, viharos éljenzéssel fogadtuk őket

emlékszem hogy ott ültem ezen a kőkorláton, és alattunk a rakparton megállt egy teherautó, valahogy átjutott a tömegen, pedig lent is teli volt már minden emberekkel, én lenéztem és láttam hogy teli van a teherautó ládákkal, még kiabáltam is a barátnőm fülébe, hogy talán csak nem dinamit van a ládákban, és akkor munkások ugráltak le a teherautóról, és csomagszám dobálták fel nekünk a röpcédulákat, a kinyomtatott Tizenkét Pont-ot, vagy Tizennégy Pont-ot, nem tudom már hogy hány volt, feldobálták, hogy adjuk tovább, osszuk szét, szóval tényleg dinamit volt, vagy ekrazit

aztán emlékszem, hogy megint végigfutott a tömegen, hogy „itt van, itt van, megjött!", és hatalmas éljenzés, és dobálták a levegőbe a kalapokat és a kokárdás sapkákat, én megint nem tudtam hogy ki van itt, kijött meg, és azt mondtam a barátnőmnek hogy „csak nem Nagy Imre jött ki?”, és ez azért is fantasztikus, mert én Nagy Imréről jóformán semmit nem tudtam akkor még — vagy lehet hogy csak nem tudtam hogy tudok róla? minden esetre határozottan emlékszem hogy ezt mondtam -de nem Nagy Imre érkezett, hanem megérkezett a tiszti akadémiának egy nagyobb csoportja, és a tömeg lelkesen ujjongott, hogy „mellénk álltak, mellénk álltak!” —

és akkor elkezdődött. Letették a koszorúkat a szobor lábához, és felol- 27 -