Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

dig. Hasonlóan Sherlock holmes-i munka eredményeképp jött létre Tamási Áron Ősvigasztalás című ismeretlen, balladás létdrámájának ismertetése; itt is evidens az írónő alapos és lelkes kutatómunkája. Ezt a művet egyébként Tamási pályázatra írta 1925-ben, de még válaszra sem méltatták. Pilinszky Gyerekek és katonák rituális álomdarabját (melyben teljesen beckett-i módon felrobbantja a 3-as drámai egységet) Robert Wilson ihlette, de míg az amerikai mester világhírű lett, ez a csodásán zsongító, szép-szó-uralta, de cselekménytelen játék, csak egyszer került színre 1981 -ben Pécsett s visszhangja alig volt.

A kötet legizgalmasabb tanulmánya, a címadó, amelyben Radnóti a mostani fiatal (v. már érettebb) drámaírók cselekvésképtelenségét illusztrálja nagy alapossággal és a vérbeli dramaturg bábáskodó ráérzésével. A ..menőfejek” példaképeként Mészöly Az ablakmosó című pionír-abszurd művét jelöli, ami megelőzte az angol Pintért. A jeles „tanítványok”: Spiró, Bereményi, Nádas és Kornis (neki külön cikket is szentel „A jel-képek színháza” címmel). Spiró A nyulak Margitja az egzisztenciális választási-igényt tematizálja; Radnóti szerint ez lázadás-dráma légiszonykpzérzettel. Azt fedi fel mennyire szeretett volna Margit önállóan cselekedni. de mivel erre nem volt módja, inkább szent lett!

Bereményi Légköbméter-e az agitprop művek kései utódaként „hirdeti a cselekvésképtelenség fullasztó közérzetét.” Abszurd alapállásból indít: egy kiskatona egy nap alatt akar Budapesten lakást szerezni! A lázadó világképet összezúzza a társadalom. Hasonlóan kora-abszurd (Artaud-szerű) a világkép Halmi vagy a tékozló ßu-ban, amit a drámaíró //űw/í7-parafrázisának szánt. Nála az apa-komplexus kozmikussá nő:......a mai fiúk mind csalódtak az apákban és ahonatyákhan."

(Kiemelés tőlem).

Kornis Halleluja című darabjában is elsatnyul a cselekvésvágy; mindenki paszszív. A rejtélyes „múlt-hiány" és az apátlanság szolgáltatja az ontológiai alaphelyzetet. Mint a kései abszurd drámákban, itt is, és a szerző másik drámájában ( Büntetés) szintén dominál a szorongás. Valódi cselekmény helyett kierkegaardi konfliktusra épül s a belső létezés felé fordul, (nem csoda, ha az átlagközönség bizony nem tolakszik jegyért ehhez és a hasonló darabokhoz!)

Nádas Péter trilógiája talán a legtöbbet vitatott és legkevésbé értett (vagy látogatott) drámasorozat; mindegyike tökéletesen alátámasztja Radnóti könyvének és a cikknek az alaptételét. Mára Takaritás-ban(\. fej.) szinte kozmikussá nő a hős (vagy antihős) impotenciája; a konfliktus tere és életélménye az ős-szorongás. Hiába folyamodik „személyiség-lopáshoz” (és kettős gyilkossághoz), cselekvésképtelen marad. A Találkozás talán még elvontabb: az álomszerűén stilizált színen két embert hoz össze a végzet. Jön megint az ön-keresés, riadalomba modernizált mitológia. mágikus szertartás-sorozat, de semmi cselekmény. A Temetés-ben pedig már minden teljesen absztrahált. Mint a kései Beckett-nél, csak hiány van és metafizikai félelem. Mintegy kihívásként. Nádas így dramatizálja a létezés bizonytalanságát. Radnóti józanul analizálja és bírálja Nádas műveit, de kísérletezéseit a színházi útkeresés mérföldköveinek tartja.

A könyv zárótanulmánya Weöres Sándor A kétfejűfenevail-ját értékeli (avagy inkább újraértékeli az 1972-ben írt művet), amit 11 év után végre színrevittek. Úgy tűnik, hogy a XVII. sz.-ban játszódó történelmi kalanddarab kritikája a kontraszt miatt került a kötetbe, mert itt bizony cselekvés-orgia van! S milyen üdítő a színes, ősi mesélés dramatikus feltámasztása! Ez a szerető gyengédséggel, humorral, varázslatos nyelven írt, derűsen groteszk mű Radnóti szerint „„. túllépett majd viszszalépett a polgári kultúrhagyományokba s gyermekké varázsolja a nézőt.” A dramaturg-kritikus lelkesedése ragályos — a cikket egy interjú követi a költővel. Ez. a beszélgetés ideálisan zárja a könyvet. Weöres példája univerzális; kézenfekvőén bizonyítja, hogy színikultúránk sosem tudta időben asszimilálni a nehezebb, igényesebb drámákat, míg a középszerű boulevard-művek előtt ritkán volt akadály. Keserű, de igaz ténymegállapítás.- 157 -