Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
Sorra csökken a magyar nyelvű könyvkiadás. Magyar értelmiségiekre, orvosokra, tanárokra, papokra a titkosrendőrség állandó zaklatása nehezül azért, hogy besúgóvá váljanak saját népük ellen. A magyar nyelvű római katolikus és református egyházak lelkészutánpótlását olyan fokú numerus clausus gátolja, ami az egyházak működésképességét veszélyezteti rövid időn belül. Megszűnt a magyar nyelvű televízió és a rádió adása is minimálisra csökkent. A rendőrterror elsősorban a magyar nemzetiség elnyomásának eszköze. Egyre gyakrabban hallani arról, hogy fájdalmaikat elsuttogókat letartóztatnak, megkínoznak és brutálisan megvernek. Már mártírok is vannak: Pálfi Géza, az agyonvert római katolikus pap, halálba hajszolt színész: Visky Árpád. Mindennaposak a megfélemlítő házkutatások, magyar nyelvű irodalmi könyvek elkobzása. WC-papírrá zúzott, meggyalázott magyar Bibliák, a magyar nyelvhasználat betiltása nyilvános fórumokon, 120.000 csángó-magyar teljes nyelvijogfosztása és rezervátum-szerű izolálása, amagyarírástermékek drasztikus elkobzása a határokon jelzik az alapvető emberi jogok tömegméretű megtiprását. Falvaink és városaink etnikai egységét mesterséges be-ki és összetelepítéssel bontják meg. A napi sajtó a magyar népet a „fasiszta Horthy-rendszerrel" azonosítva mármár pogromra hív fel. Félelem és rettegés mögé zárkóznak milliók és százezrek keresik a kimenekülés magán-megváltását. A proexistencia távlatai. Egymás mellett közömbösen élni vagy egymás ellen — emberhez méltatlan állapot. M iért ne élhetnének románok és magyarok egymásért? Gazdasági együttműködésünkben hallatlan távlatok lehetnének. Magyarország földrajzi helyzete, dinamikus kereskedelem-politikája, Románia nyersanyagkincsei mindkét nép javára gyümölcsözőek lehetnének. Egyházi téren egyedülálló ökumenikus műhelyt alakíthatnánk ki. Egyházaink gyakran a túlzott nacionalizmus, a gyűlölet szításának eszközei voltak. Közös keresztyén örökségünk pedig összeköt minket: orthodox, római-katolikus, református, evangélikus és baptista testvériesülés színhelye lehetne Erdély. Az orthodox spiritualitás meggazdagítaná magyar nyelvű egyházainkat éppenúgy, mint román baptista testvéreink érzelemdús lelkesedése. Lelkészeink népeinket egymáshozvezető pásztorok legyenek! Kulturális téren még mindig hatalmas fal választ el minket! Micsoda értékcsere indulhatna meg, ha pl. bukaresti kiállítótermekben magyar és budapesti múzeumainkban romániai román és magyar művészek munkáit együtt szemlélhetnénk. Alakítsuk híddá az egyre növekvő falat, s járjunk át egymáshoz egymást értékeinkkel megajándékozni. Hogyan kezdjük el? Felhívás cselek vésre. I / A megbékélés csendes apostolaiként egyszerű román és magyar emberek százezreit kérjük, hogy nyújtsák ki testvéri kezüket a másik nép tagjai felé. 2/ A magyarországiak vigyenek életmentő gyógyszert erdélyi románoknak is ajándékként, a magyar emigráció gyűjtsön adományokat rászoruló román testvéreink részére is. A budapesti kórházakban különös szeretettel fogadjanak román betegeket éppúgy, mint ahogy ezt erdélyi magyarokkal teszik. 3/ Jóakaratú román embertársaink ne vegyenek részt magyar nemzetiségiek megalázásában, s ne hajtsák végre az emberi jogokat semmibevevő „belső utasí- 139 -
