Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

Testvéri Üzenet jóakaratú románokhoz és magyarokhoz

Ezt a levelet az erdélyi magyarság szüntelenül erősödő jaj-kiáltásai hallatán, lelkiismereti okból írjuk, azzal a reménységgel, hogy a szenvedésokozó folyamatok megállíthatók, ha annak érdekében a jóakaratú emberek összefognak.

Nem kívánjuk elmúlt közös évszázadok eseményeit értékelni. A történelem ugyanis olyan feneketlen zsák. amiből, ha önkényesen, eleve célzatosan válogatunk ki ..tényeket”, az együttélt népek bármelyike totálisan elítélhető vagy totálisan felmenthető. A történelembe való visszatekintésnek csak úgy van értelme, ha egymás kölcsönös megismerésére, megbecsülésére indít, s célja nem az uszítás, a gyűlölködő indulatok szítása. Új szellemiségre vágyunk, aminek fényében magyarok és románok kölcsönösen hálát adhatnak Istennek azokért az áldásokért, amivel elmúlt századokban és a jelenben is egymást tiszta szívből megajándékozhatják.

Az egész világ megdöbbenéssel észleli az Erdélyből elmenekülő magyarok tömeges áradatát. A zsidó és szász népközösség jelentős része már elhagyta az országot, s a maradék is készülődik. Ám kétmilliónál több magyar számára, mint közösség számára ez az út nem járható. Az elmenekülök ténylegesen elűzöttek. Olyan emberek, akik saját maguk és gyermekeik jövőjét immár kilátástalannak tartják. Az elűzött apa után költöző család „családegyesítése" valójában tömeges deportáció.

Megdöbbenve kérdezzük: mi a cél? Magyarok nélküli Erdély? Elűzni azt, aki nem képes asszimilálódni és erőszakosan asszimilálni azt. aki mégis ottmaradni kényszerül? S kinek jó ez? Nem lehet elég magasra értékelni azt a kárt, amit Románia a zsidók és szászok elvesztésével szenvedett. S most tehetséges, szakképzett magyarok tízezreit veszíti el, éppen a legértékesebb elemeket, akika közös haza javára mérhetetlenül sokat tehetnének. Miért?

Az egy-nyelvűséggel Románia szegényebb lesz.

Az elűzött tehetséges magyar menekültek távoli földrészeket gazdagítanak. Kelet-Európa lesz szegényebb.

Évezredes magyar kultúrkincsek, könyvtárak, iskolák, az európai művelődés szerves részét alkotó művelődés pusztul el Európa lesz. szegényebb.

Kinek jó ez? Megfordítható-e még ez a folyamat?

Egy anakronizmus: a: uralkodás eszméje.

A gyűlöletnek és szenvedésnek ebben a tengerében a magunk részéről azonban egyetlen pozitív tényt tiszta lélekkel közölhetünk: a magyarság szellemi vezetői lemondtak arról, hogy bármilyen népfelet t ural kod ni szándékozzanak. Nemcsak azért nincs „Erdélyt vissza”, mert ezt a jelenlegi magyarországi hatalom — helyesen — nem tűrné, hanem azért sem, mert az uralkodás eszméje minden vonzóerejét elvesztette népünk legjobbjai szemében. Kié Erdély? Mi úgy gondoljuk, azokéaz embereké, akik ott születtek. Mi hát akkor a magyarok panasza?

A fokozatos megsemmisítés.

Erdélyt járva óránként halljuk a panaszt: a magyar nyelvű tanórák és iskolák száma évről évre csökken. A felsőbb iskolákba anyanyelvükön a magyar diákok jóformán sehol sem felvételizhetnek és nem tanulhatnak. Ezért egyre több magyar diák előtt zárul be a továbbtanulás lehetősége. Ha mégis felveszik felsőbb iskolába, általában a magyar népcsoport területeitől távol kell tanuljon, nyelvileg idegen környezetben. Ha befejezi tanulmányait, szinte kivétel nélkül Erdély magyarlakta területein kívül kell dolgozzon. Színmagyar falvakba egyre gyakrabban olyan román óvónőket és tanítókat helyeznek, akik egy szót sem tudnak a lakosság nyelvén.- 138 -