Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

Nyilatkozat

A személyemmel és külföldön tanúsított magatartásommal kapcsolatosan közreadott tájékoztatások való-igaz állítások mellett, a tények irányzatos csoportosítása által emberi és írói tisztességem megingatására is alkalmasak, különösen az irodalmi élet viszonyait kevésbé ismerő, és amúgyis hiányosan tájékoztatott közönség körében. Ezért a magam és a magyar írótársadalomnak a nemzet sorsa iránt elkötelezett része védelmében kénytelen vagyok a következőket kinyilvánítani:

1 .Megfelel a valóságnak, hogy én engedélyt adtam a Szabad Európa Rádió egy képviselőjének New Yorkban, hogy a New York-i magyar március 15-i ünnepségen elmondott ünnepi beszédem felolvassák. Ehhez azonban szükséges hozzátenni:

a/ Ebben a beszédben szerény eszközeimmel egyetemes felelősség- és áldozatvállalásra szólítottam fel öt világrész magyarságát, különös tekintettel a határainkon kívüli, a Kárpát-medence ősi magyar falvaiban és városaiban a kulturális és most már etnikai megsemmisítés viszonyai között tengődő magyarság sorsára.

b/ Amikor az engedélyadás ténye a politika mérlegére kerül, mérlegre kell kerülnie annak is, hogy miért nincs helye hazája fórumain ezekkel a gondolataival egy magyar írónak.

c/ Az engedélyadást egyébként saját magam hoztam a Művelődési Minisztérium Irodalmi Osztálya tudomására hazatértemkor, önként készített úti beszámolómban.

2. Megfelel a valóságnak, hogy az idevonatkozó rendeletek figyelmen kívül hagyásával esszékötetet jelentettem meg New Yorkban. Ehhez azonban hozzá kell tenni a teljesség kedvéért: könyvem kiadója Püski Sándor, a legnagyobb magyar nyugati könyvkereskedő és kiadó, a népi írók egykori kiadója, és könyvem elsősorban utazásom finanszírozására, előadó körutamon való árusítására készült. Egyes darabjai a hazai nyilvánosságban is napvilágot láttak.

3. Nem fedi a valóságot, hogy a rám most kirótt szilencium a fentiek következménye. „Vizsgák és fegyelmik” című, több évvel ezelőtt megírt és előzetesen a kulturális jóváhagyó szervek által már engedélyezett darabomat, amelyet a Vígszínház 1986. március 7-én kívánt bemutatni, ugyanezek a kultúrpolitikai szervek, amelyek a szilenciumot most kihirdették, 1986. január első felében már betiltották.

Ez a betiltás — a szokásokhoz híven — nem volt nyilvános, mégazt semsikerült elérnem, hogy a betiltok írásba foglalják és közöljék végzésüket. Tehát, amikor elindultam Amerikába már leszedték a kenyeret az asztalomról — drámaírással keresem ugyanis a kenyerem -s most, hazatértemkor látványos csinnadrattával csak a morzsákat söpörték le róla.

Az egyéb tilalmi listákon való szerepléseim, az ellenem irányuló nyílt vagy burkolt nyomás, a kultúrpolitikai szervek szócsövének tekinthető zsurnál-szájból rámszórt mocskolódás lényegében véve azóta tart, amióta felemeltem tiltakozó szavam Csoóri Sándor 1983-ban történt hasonlóan egy-két mondat miatti szilenciumra tevése ellen.

4. A művelődési miniszterhelyettesnek azt a sértő megállapítását, miszerint mindezt én nemcsak pózolva, hanem valamely ellentömb-beli szervezet instrukciójára végzem visszautasítom.

Nem ártana végre mérlegre tenniök a kultúrpolitika túlhatalmú irányítóinak, hogy vajon mi késztet számos magyar írót, értelmiségit élete ötödik-hatodik évtizedében kockára vetni egész működését, életformáját, egzisztenciális hányattatásnak kitennie magát. Póznak mégis, talán egy kicsit drága ez. nem?- 136 -