Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

Mint afféle realista szemléletű és minden ellenkező híreszteléssel szemben demokratikus beállítottságú író világosan látom a fentieken kívül az alábbiakat is: a/ nem lehet meg mindenkiben a magyar felelősségvállalásra való készség és erkölcsi késztetés;

b/ sok másféle módon is lehet valaki hasznos tagja a magyar társadalomnak, c/ semmiféle hátrányt nem szenvedhet valaki azért, mert nincs meg benne a nemzeti azonosságtudatból fakadó áldozatvállalás készsége, de ugyanakkor azt a hiányt, vagy ezt a másságot nem lehet erénnyé magasztosítani;

d/ ugyanígy nem szenvedhetnek hátrányt, nem lehetnek gúny tárgyai és nem válhatnak elbocsátottakká azok, akikben megvan a nehéz helyzetbejutott, vonagló apadó nemzetünk iránti áldozatvállalás készsége, vagy egyszerűen csak magyarságukat és azonosságukat szolgáltatják be a közös vállalkozásba.

5. Ezt a szilenciumot én azért kaptam, mert megtörtem a csendet. Azt is tudom, hogy elítélőim magukhoz mérten liberális, önmérséklő, sőt netán humánus intézkedésnek tartják elhallgattatásomat. Ki kell ábrándítanom őket. Ez egy irodalmi terrorintézkedés, amellyel eltettek láb alól egy magyar írót. Nagy tétel nem vagyok, de valahol, valamikor majd még hiányozni fogok az elszámolásnál. A nekem szánt golyó a magyar irodalom testében robbant fel. Nehéz megállapítani, hogy csak roncsolt vagy ölt is.

6. A miniszterhelyettes nyilatkozatában az eltiltás tartamára nézve a „további intézkedésig” kifejezés található. Ennek két jelentése van: egy fenyegető és egy a feloldás irányába mutató. A fenyegetőre nézve nincs megjegyzésem. A feloldóra nézve van: kettőn áll a vásár. Sajátosan elfertőződött gondolkodásra vall azt képzelni, hogy én ugyanazoknak a „további intézkedésére" majd alázatosan visszasettenkedem oda, ahonnan most le- és kiparancsoltak.

Nekem most már csak akkor van, lehet helyem ebben a fertőzött, mérgezett, és kvázi-magyar-kvázi-nyilvánosságban, ha azok a beteges körülmények, amelyek oda vezettek, hogy most engem sújtottak szilenciummal megszűnnek. Bizony, én most már csak várom, csendben és némán a további intézkedéseket, amelyek nyomán megszűnik a magyar kultúrális életben a diszkrimináció, a tehetségek szüntelen és tervszerű elgáncsolása, a magyarellenesség, a dilettánsok dáridója a magas posztokon, a középszerűség és tehetségtelenségés akarnokság favorizálása, a vezetés eszméletlen, vegetáló kapkodása, szakszerűtlensége és anyag-ember és pénzpazarlása. Várom a további intézkedéseket, hogy lehető legyen a közös munkálkodás a magyar fennmaradásért, a becsületes reformokért és a megújulásért. Az első ilyenjeire, mint csataló a kürtszóra felnyerít — jelentkezem munkára és keresztényi megbocsátással nyújtom a kezem azoknak is, akik most megaláztak.

Budapest, 1986. augusztus 14.

Csűr ka István- 137 -