Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

ilyenfajta arányérzék, egy ilyenfajta társadalmi térlátás és a rajta alapuló szellemi magatartás szabadsága.

Következésképp nem szükséges feltétlenül sanda ármányt, taktikusan bújtatott felforgató szándékot gyanítani ott, ahol egy író azt mondja, vagy bárki más azt mondja, hogy léteznek és létjogosultak ugyan a politikai realitás dimenziói, s a bennük navigáló taktikák, ő azonban most nem ezekben a dimenziókban, hanem ennél tágasabb, magasabban fekvő övezetekben óhajt tájékozódni. Tessék ezt nyugodtan elhinni neki! Tessék azután követni a gondolatmenetét, és abban az összefüggésben bírálni a téziseit, amelyben azok megfogalmazódtak! Legyen vita, akár éles. indulatos! Sértésekbe sem halt még bele senki. De ha egy állásponttal konfrontálódni kívánunk, tanácsos arról beszélni, ami annak az álláspontnak a tartalma.

Tragédia persze ellenkező esetben sem történik. Legfeljebb látványos mellévetődés.

Talán a fentebb előadottakkal azt is megmagyaráztam, hogy noha Fekete Sándor írása későbbi keltezésű és kimerítő igényű, miért volt mégis az a benyomásom, hogy nem az ő szövege tartalmazza Csurkáét, hanem Csurkáé az övét. Mint egy lehetséges szempontot. Mint egy alighanem számításba vett kockázati tényezőt.

S egy szervetlenül illeszkedő ismétlő bekezdés e szerkezeti egység végén: mindannyiunk közös érdeke, közös törekvése kell legyen (és ebbe a többes számba Fekete Sándort is beleveszem) az, hogy elhárítsuk az ilyen és ehhez, hasonló eszmecserék fölül a vélt vagy valóságos bírósági aurát.

Befejezés

Nem tudom szó nélkül hagyni ,.A pesti Epiktétosz” című vitairat retorikáját. Csak futólagos szemlézés során is ilyen megfogalmazások akasztják meg a tekintetet: Csurka „nem renegátja a szocializmusnak, mert ez az eszmekor sorsot meghatározó bűvöletbe sohasem ejtette őt..." Vagy: „írónk tehát megunta, hogy évtizedeken át a törpék vagy törpébbek közé tartozott, most hatalmas célkitűzővé lép elő. .Lóci óriás lesz’ stb.” Vagy:.......politikai duzzogásait mindig határok közé tudta szorítani..." Vagy:.......a világirodalmi példáit oly alaptalanul lobogtató jeles író

a saját alkotói válságát ne hárítsa a társadalomra.” Vagy: ,,... azon a szellemi szinten, amelyet írónk publicisztikai-politikai nézetei oly híven érzékeltetnek számunkra, nem is tenyészhet sem Faust, sem Tartuffe, sem Hamlet, de még egy Beszteree ostroma sem.” Vagy: „A filozófia és az irodalomtörténet nagyjai pusztán arra szolgálnak itt. hogy egy mucsai produkciónak (!!! — Cs.D.) az európai műveltség látszatát kölcsönözzék." — S így tovább, hosszan.

De nem folytatom. Itt vége a vitának. Ezen a ponton már nincs helye érvelésnek. csak egy kurta és szikár zárómondatnak.

Tisztelt Fekete Sándor! Ezzel a hanggal nincs dolga annak, aki a szellem realitásaival óhajt foglalkozni.

Csenge y Dénes- 135 -