Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

,,Milyen szabadságról van szó?”

— válasz Fekete Sándornak —

Bevezetés

Nem tudhatom, él-e az Új Tükör olvasóiban erős kíváncsiság, szellemi életünknek a politikával határos, ködök fátyla alá vont övezeteiben tájékozódni. Akikben közülök nem munkál ilyesmi, azoktól nem kíván komoly erőfeszítést a tartózkodó attitűd: nagy kisértésnek nincsenek kitéve. Akiket azonban nem kedvetlenítenek el a homályba borult szellemi végvidékek, akiknek kiránduló hajlandóságát nem csökkentik rossz látási viszonyok, azok szinte kizárólag Fekete Sándor kalauzolására vannak utalva, vele karöltve tehetnek gondos előrelátással megtervezett egészségügyi sétákat.

Hiába is tagadnám, évek óta követem figyelemmel, nem ritkán ámulattal azt a mutatványsorozatot, melynek kereteiben a szerző a szellemi életben szerzett benyomásait életrajzából táplálkozó traktátusok kíséretében előadja. Kitartásom hozadéka: nyitott képes hetilap ő előttem. S ezen túl még a mai magyar kultúrát tagoló szellemi erőterekbe is mélyen betekinthettem, orientáló pillantását követve. Megtudhattam például, hogy Magyarországon van ellenzék. Ismérvei: nagy lakásokban él. a Nyugat a tenyeréből eszik, míg ő eközben viszonzásképp a Nyugat szekerét tolja a nem ilyen járművek számára épült hazai utakon. Vagy van mondjuk írószövetség. Ismérvei: az energiatakarékos időkben felelőtlenül túlfűtött, a benne helyet foglaló tagok így persze felhevültek. handabandáznak. s ha így megy tovább. el kell zárni a radiátorcsapokat. Vagy: magyar iszlám: köldöknézés, lótuszevés. háttérben a történelem elszáguldó vonatával s a pergőtűz alá vett európai egyensúllyal. Államhatalom: türelem, belátás, kitartás, nehéz helyzet. Fekete Sándor: még több türelem, még több belátás, még nehezebb helyzet, mindez azonban nem tántorítja el őt általában helyes álláspontjáról. És vannak aztán, akikkel a legtöbb a gond, a kontesztálók. Ők se ellenzék, se államhatalom, se iszlám, se Fekete Sándor, ami már magába zavarba ejtő. De ezenfelül még magyarnak mondják magukat (mintha az államhatalom nem lenne magyar) a személyiség autonóm belső tereinek kiépítését és közművesítését szorgalmazzák (mintha például az iszlám még nem kompromittálta volna mértéken felül ezt a törekvést), a személyes szabadság és az intézményes demokrácia nótáját fújják (mintha bizony észre sem vennék, hogy az államhatalom is ezt teszi és az. ellenzék is ezt teszi), és végül a szocialista ideológia közösségi dimenzióinak helyreállítását sürgetik (mintha például Fekete Sándor is nem éppen ugyanezt tenné ellenükben).

Efféle képeslapok érkeznek évek óta szerzőnk különböző ..utazásairól".

Hát ki ismeri ki itt magát?

Megvallom, sokszor éreztem kísértést, vitába szállni a fent vázolt tablót gazdagon részletező Fekete Sándorral. Olyankor is, amikor (többnyire név nélkül) engem ért gyomorszájas ütés egy-egy bekezdésében, de egyébkor is. Egyáltalán: ingerelt ez a harcmodor. Ami magában nem baj — magam is úgy tartom, hogy a gondolkodás legyen ingerlő és fel kavaró; a szellemi életnek semmi sem árt többet, mint a kierőszakolt békesség. Nagyobb baj volt és ezért nem szálltam vitába mostanáig . hogy amint vizsgálni kezdtem Fekete Sándor dolgozatait, nem igen leltem bennük az állítmányokat. Persze nem mondattani értelemben használva a kifejezést, de határozottan az volt a benyomásom, hogy a szerző kizárólag jelzőkkel és határozói igenevekkel dolgozik. Csak minősíti, amit leírni és jellemezni elmulaszt. Ami

A szerző fontosnak tartotta volna, hogy ez a cikke Magyarországon jelenjen meg és indítson vitát. Erre azonban nem volt lehetőség.- 132-