Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

PG Y: Ha nagyon cinikus akarnék lenni, azt mondanám, nem gondolom, de remélem. Egyrészt teljesen piacivá kell tenni a gazdaságot, ez a minimum, és ez szerintem be is fog következni. Továbbá — valószínűleg nem többpártrendszer útján — kialakulhatnak olyan ellenintézmények is, amelyek a hatalmat kontrollálni fogják. Nekem teljesen mindegy, hogy ezt majd pártnak nevezik-e vagy sem. A lényeg, hogy legyenek, funkcionáljanak ezek az intézmények, és tényleges hatást fejthessenek ki.

FP: Milyen a közhangulat?

PGY: Pimasz. És ez nagyon örvendetes jelenség. Pl. a kocsmákban olyan szövegeket lehet hallani, hogy azonnal ki lehetne osztani száz évet izgatásért ...

FP: Miközben nyilván él és virul a Kádár kultusz.

PGY: Sajnos igen. Most már kezd egy kicsit túl meghatott lenni a nemzet ettől a nagyszerű férfiútól. Teljesen elfelejtették azt a néhány ezer hullát, amit eleinte produkált. Egy ilyen ironikus szeretet érezhető az országban Kádár iránt. „Hát, egy vén f..., de azért derék legény a mi János királyunk, Jani bátyánk”. Mint ahogy a Ferenc Jóskát, úgy becézik most már őt is.

FP: Az utóbbi években bekövetkezett változások alapján, megkockáztatnád-e azt a kijelentést, hogy lényegében változott a rendszer.

PGY: Nem. Én azt mondom, hogy éppen a lényeg maradt változatlan. Egyszerűen nem alakultak ki a hatalmat kontrolláló ellenintézmények, amelyek biztosíthatnák, hogy a rendszer alapvetően másképpen fog működni. A jelenlegi helyzet a rendszer pillanatnyi gazdáinak jóindulatán, intelligenciáján, hangulatán múlik. A slágerrel szólva azt mondhatnám: nincs egyebem, csak a remény.

FP: Vagyis lazultak a börtönviszonyok.

PGY: Ennyiről van szó.

FP: Miképpen illeszkedik ebbe a képbe az ellenzék?

PGY: Kezdi most már a hivatalos sajtó idézőjelben ugyan, de használni az ellenzék szót. Tehát kezdik tudomásul venni, hogy ha kevesen is, de vagyunk. Struktúráját tekintve az ellenzék kétarcú. Konrádnak pl. az az álláspontja, hogy ez egy baráti kapcsolatokon nyugvó kis csoportosulások laza halmaza. Igaz, hogy ezek az emberek történetesen barátok vagy jó ismerősök, de ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy egy intézményesülési folyamatot is megfigyelhetünk. Pillanatnyilag az ellenzék fönn tud tartani két folyóiratot, három könyvkiadót, és ne feledkezzünk meg az ősintézményről, a SZETÁ-ról sem ...-91 -