Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

FP: Mi a feladata a magyar ellenzéknek? Sokan kormánypárti ellen­zékről beszélnek ... PGY: Tökéletesen hamis. Amit kormánypárti vonásnak gondolnak bennünk, talán az, hogy mi is állandóan azt hajtogatjuk, hogy ezeket a gazdasági reformokat bizony keresztül kell vinni. Továbbá azt, hogy az egész jogrendszert át kell alakítani, teljesen megoldatlannak látjuk a kisebbségek helyzetét stb. stb., aki akar utánaolvashat. A kormánypárti ellenzékiség egy teljesen bornirt elgondolás. Persze, ha a kormány azt mondja, hogy radikális gazdasági reformokra készül, akkor azt mondjuk, rajta ... Az ellenzék fő funkciója pillanatnyilag Magyarországon a poli­tikai kultúra föltámasztása. Ezalatt azt értem, hogy megszólalt egy mani­­pulálatlan hang. Miért tűrik el? Azt hiszem, mi vagyunk a „nemzet lel­kiismerete”. Az a bizonyos Pinocchiobeli tücsök ... FP: Mekkora hatása van szerinted az ellenzéknek? PGY: Nekem az az érzésem, hogy néhány ezer emberre hatunk. S ez nem kevés egy egypártrendszerű országban. A Beszélőt véleményem szerint körülbelül tízezer ember olvassa. FP: Mondhatjuk azt, hogy az ellenzék léte jelen van a köztudatban? PGY: Feltétlenül. Az olvasók zöme egyetemi hallgató, humán ér­telmiségi, de nagyon sok érdeklődő van a műszaki értelmiség között is. És a legváratlanabb módon jelentkeznek pl. falusi emberek, hogy hallot­tak erről, mondjuk a Szabad Európából, szeretnék ők is megvásárolni a Beszélőt ... FP: Ez azt jelenti, hogy sikerült végre kitörni egy viszonylag szűk értelmiségi közegből? PGY: Igazi tágulás, ha őszinték akarunk lenni, nem érezhető. Ez egy reménytelenül értelmiségi vállalkozás. Már csak azért is, mert ha meg­próbálnánk fölvenni a kapcsolatot a munkássággal — akik úgy tűnik nem igen vágynak erre a kapcsolatra —, akkor egy pillanat alatt szét­ütne rajtunk a rendőrség. De ugyanakkor nem reménytelen a helyzet. Az én kuncsaftjaim között vannak például egyszerű proli gyerekek is. Nagyon fontos a Beszélő esetében, hogy ott olvasható a címünk, tele­fonszámunk. Ezzel végérvényesen szakítottunk a konspirativ szamiz­­dattal. Minket a rendőrség és az olvasó egyaránt megkereshet. És bizony az felmérhetetlen, hogy mit jelent, ha mondjuk egy cipőfelsőrész-készítő eljöhet a lakásomra, kap egy Beszélőt és láthatja, hogy itt nem rémhír­terjesztő, sötétben bujkáló ellenforradalmárokról van szó. Ez nem cse­­kénység, még ha egyedi esetekről is beszélhetünk csak, mert ez mégis azt jelenti, hogy valamilyen kapcsolatba kerültünk a munkásosztállyal. FP: Említetted, hogy elsősorban az egyetemisták között terjed a Be­szélő. Érezhető a fiatalság körében egy közéleti téren való radikalizá­­lódás?- 92 -

Next

/
Thumbnails
Contents