Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

A Hatalom, a Hivatal és az Élet fogalomhármasából tehát a Hivatalt a hivatali módon szabályozott jogi, politikai, igazgatási intézményrendszerrel azonosítjuk. Hogy a legitimáció modellje Bibónál a fent leírt fenntartások mellett oly szorosan érintkezik a bürokratikus szabályozással, noha a demokratikus legitimáció legmélyebb történelmi gyökerű mintájában, az angol demokráciában rendkívül nagy szerepe van a konvenciók, a szokások szabályozásának is, nyilván éppen e történelmi gyökerek magyarországi hiányában leli magyarázatát. Bibó föl is veti Mannheim Károly társadalmi tervezéselméletét ismertető cikkében (Korunk diagnózisa. Társadalomtudomány, 1943. 4-5. sz.), hogy a társadalmi tudatosság túl sok alkotó energiát lekötő növekedése voltaképpen válságjelenség, s egy regenerációs folyamat után bizonyos szokásszerűségeknek kell a társadalom életében létrejönniük. A legitimáció genezisét jelent(het)ő 1945. évi fordulat után azonban e konzervatív színezetű megfontolás, amelyet lehetséges, hogy Bibó hosszú távon továbbra is fenntartott, nem játszott többet szerepet munkásságában, „...egy nép azért és az által válik modern nemzetté, mert demokratizálódik, vagyis politikai kereteinek tudatos gazdájává lesz” — foglalja össze kései művében (Paralisys, 39. old.). A keretek, elvont formák, játékszabályok tartalmi kívánalmai számára éppen a tudatos legitimációval állnak összefüggésben. Azt vizsgálja, hogy a szabályokat konstituáló előzetes normák összhangban állnak-e az uralom előzetes társadalmi legitimációjának nagy elveivel, továbbá azt, hogy az a norma, amelyet a szabályok konstituálnak, a szabálytisztelet, a puszta kényszeres vagy öntudatlan lojalitásból táplálkozik-e, vagy pedig a szabályok tudatos elfogadásából, a velük való élnitudásból, vagyis a szabályok demokratikus legitimálásából. A parancs és a szabály ellentétes szervezési formák, de a nem legitimált szabály formája ellenére valójában parancs. Két tartalmi kívánalom jelzi Bibó legalitás-elvűségének határait: az előzetes legitimáció impulzusa és a legitimálás tevékeny folyamata nélkül a legalitás csak kikényszerített vagy közönyös lojalitást hozhat létre, illetve csak arra támaszkodhat. A felszabadulás utáni néhány év legitim módon szabályozott társadalmi érintkezési formák megteremtésének, aktív alkalmazásának és elsajátításának együttes lehetőségét vetette fel — legitim, demokratikus társadalom keletkezésének lehetőségét. Bibó javaslatai mindig e lehetőség körében mozognak.

A szabályozási témák, melyeket Bibó különös szívóssággal őrzött meg egész életében (némelyiket több mint négy évtizeden keresztül), de amelyeket legintenzívebben a gyakorlati remények három évében vetett föl, a következők: a közigazgatás reformja, különös tekintettel az elemi önigazgatási szektorok lehetőségére; a politikai pluralizmus, a szabad választásokon alapuló többpártrendszer parlamenti formájában; a hatalomösszpontosítás szabályozott megakadályozása az államhatalmak elválasztásával és a hatáskörök megosztásával; a nemzetközi államkö- 80 -