Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

szélesebb értelmében sem, noha 1945-ben szükségesnek ítélte „ a társadalmi erőviszonyok radikális megváltoztatását” (i.m. 12. old.), 1956- ban pedig részt vett egy forradalomban. Nem vonta kétségbe, hogy a hatalmi harcnak kell megelőznie a játékszabályok megszületését, de ő méis a lehetséges játékszabályok teoretikusa. Ezért ha a politikát a machiavelli-hagyománnyal ellentétben a társadalmi érintkezés szabályozásának fogjuk fel, akkor ismerhetjük föl Bibó rendkívüli helyzetelemzéseinek hátterében a sok szempontból eredeti politikai elméletet.

Mielőtt a formakidolgozások területére lépnék, össze kell foglalni, mit jelenthet azoknak a szempontjából a „Hatalom”, a politikai uralom. Mint láttuk, olyan külső realitást, amely kiindulópontját képezheti a legitim, tehát belsőleg elismert társadalmi érintkezési formák kidolgozásának. Magyarázatra szorul, hogyan történhet ez, és ezért ismertetni kell Bibó történelmi elgondolásait „a társadalmi erőviszonyok radikális megváltozásáról”. Bibó a forradalmi hatalomátvételt egy társadalom mélyreható és általános legitimációs válságának esetében tartja történelmileg indokoltnak, s magát a forradalmi változást egy összeomló és egy kifejlődő legitimáció határpontján önerőből létrehozott gyors átalakulásnak tekinti. Történelmi mintája ennek a hagyományos és isteni tekintélyelven alapuló legitimáció bukása, s az új legitimáló elv, a népfelség, a demokrácia kifejlődése. ,,A demokráciában a népnek tudatában kell lennie valaminek, ami rejtve marad az Isten kegyelméből való politikai tekintélyek uralma alatt álló közösség előtt: annak, hogy a vezetők hatalma az ő beleegyezésen nyugszik. Ahhoz, hogy a nép ezt a tudatot megszerezze, először kétségtelenül harc kell és csak azután játékszabály. Először az emberi méltóságnak egy alapvető felkelésére van szükség, melynek során a jobbágyi alázatban és a fennálló hatalmasságok megingathatatlan tiszteletében élő nép megtapasztalja a maga erejét és megtanulja azt, hogy neki joga és kötelessége a maga fölött álló hatalmasságokat megválogatni és szükség esetén elkergetni. Ez a változás eddig soha sehol nem jött létre választással, szavazással, többségi akarattal és szabályok pontos betartásával. Egy választás csak fennálló erőviszonyokat juttathat kifejezésre, a demokrácia elindulásának feltétele pedig a feudális erők túlsúlyának és a feudális beidegződésnek a megtörése. Minden nagy demokrácia történetének kiindulópontjánál forradalom áll...(A magyar demokrácia válsága im. 26. old.) A modern demokrácia Bibó István szerint nem választható meg, nem jöhet létre e fordulat nélkül, nem importálható. A napóleoni háborúk a demokratikus szabályozási elvek bevezetésével nem gyökereztethették meg a demokratikus eszméket Európa leigázott népeiben — írja Bibó 1942-es A német hisztéria okai és története című tanulmányában (kézirat) —, hanem épp ellenkezőleg, vészterhes következménye az volt, hogy három nagy országban, Olaszországban, Németországban, Spanyolországban a demokratikus eszmék elterjedése összekapcsolódott az idegen megszállással.-76-