Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

NE FÉLJ

Amennyiben a szkepticizmus a gondolkozás lényege, úgy az özön közöny sem végső igazság (csak munkafogalom) és csupán szellemtörténeti kényszerhelyzetünk következménye. Bizonyosságaink közeli emlékei kísértenek — a járnitanulás szédülete ragad el bennünket. A gondviselés reflekszei és az özön közöny megsejtése egyszerre működik bennünk. Az özöny közöny még Határnál is emóciókkal telített: „Az özöny közöny hüllődöge”, „hóhértestű” stb. és csak alapfokon a „színtiszta kontaminálatlan közöny”:

„a továbbjutást — azt nem ígérhetem, nincs ilyen; de ígérhetem, hogy becserkésszük az özön közöny eszme-dzsungelének végvidékét. Úgy járunk majd, mint a kutya a szédületes magas sziklaparton, ahol a gazdája a tengerbe zuhant

utánaugrani nem képes; otthagyni a helyet, ahol a szerencsétlenség megesett, még kevésbé

így hát csak szaladgál hosszan fel-alá a sziklaperemen; „szagrólszagra” ugrál és szivettépő vinnyogással ugatja az elemek háborgását s mindazt, ami a mélyben és a távolban elébe tárul.”

(Antisumma, 151.0. #105)

Idővel a neuron korózió, a beleszületettség és a beletörődés az özön közönyt is tűrhetővé teszi. Az özön közöny felismerése is abból ered, hogy a racionális gondolkozás egyszerre csak egy jelenségről ad számot. Ezzel párhuzamosan azonban egyre inkább teret hódít az a felfogás is, amely szerint a realitás egyidejűségen alapszik. A tapasztalat igenlő ereje és annak sötét oldala — semmis volta, egyszerre jelenik mega létezésben. Élet ÉS halál , nem élet VAGY halál. Ezt a keresztények. Isten közelségével, s Isten elérhetetlenségével jelölik meg. Jézus mennybemenetele, amint az apostolok szeme láttára eltűnik a felhőben, majdnem pontos őstípusa ennek a felismerésnek. Carlos Castanedánál a hátunk mögött jelenlevő halál — mint szövetséges, ugyanezt példázza. Az özön közöny a tisztánlátás közege. Létünk a nemlét tükrében jelenik meg. Az özön közöny belsőleg is felfedezhető. A saját szemünk, önnön tudatunk. Létünk az özön közöny és a konvencionális életelvek végnélküli bonyolódása. A nyugati civilizáció éppen a racionális gondolkozás következtében túl sokáig mellőzte a lét sötét oldalát — mígnem az szörnyeteggé vált. Ám, ha az özön közöny nem a kategorikus semmi és Határ Győzőnél kategorikusan nem az, akkor az ilyenfajta semmiben nincs semmi félelmetes. Az indiai buddhizmusban a „mudra” kézmozdulat Nataraja tánc istenségének ábrázolásában felénk tárt nyitott tenyere azt jelzi: Ne félj. Az özön közöny ilyen formában racionálisan is elfogadható és ha hajlandóak vagyunk tudomásul venni, akkor a lét teljességének és a velejáró szabadságnak olyan távlatai nyílnak meg előttünk, hogy ahhoz az ember fogalmát újra kell definiálni. Határ Győző megtette az első lépést. Kiigazította a kalendáriumot.-61 -