Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

A szkepticizmusnak semmi köze a jellembeli tulajdonságokhoz. Életünk a bizonytalanságra épül és ez a bizonytalanság napjainkban az egész emberi faj fennmaradását érinti. Szkeptikusnak lenni nagyobb bátorságot igényel, mint valamely eszme kolostorainak falai között meghúzódni. Nem optimista — tehát — pesszimista. Ki nem velünk az ellenünk! Ez a fajta érvelés a belénk ivódott keresztény elvek mechanikus alkalmazása. A saját közegében ez a kitétel lehet következetes, életfenntartó, erkölcsös stb. de amint azt a bölcseletre alkalmazzuk a szabadgondolkodás kerékkötőjévé válik. Ezért választja el H.Gy. olyan nyomatékosan a bölcseletet a teológiától, valamint a világmegváltó ideológiáktól.

A valószerűségéken alapuló szkepticizmus zárlat nélküli. Amikor a gondolkozó eljut a saját bölcsességének véghatárához, a továbbjutás érdekében személyes döntést kell hoznia. Ez a döntés Határ Győzőnél a racionális gondolkozásnak előlegezett bizalomban nyilvánul meg. Intuitív, de nem irracionális. Ez a hite.

Amennyiben Határ Győzőnek igaza van — akkor nagyon igaza van, és a kabinetfilozófusok, meg az udvari filozófusok is bottal üthetik majd a nyomát. Ha tévedett, akkor látomásainak formája mintául szolgál majd az elkövetkező korok egy másik rokonleikének. Az ésszerűen meghatározott ihletett tévedések, amelyek saját igazításuk lehetőségeit tartalmazzák üdvösebbek az ésszerűtlenül fenntartott igazságoknál.

*

Egy helyütt az építőművészet elhalásáról beszél a szerző. Az építőművészet testünknek csak külső meghosszabbítása — ezért eshetett a „hasznosítás” áldozatául. Talán nincs többé szükség arra, hogy piramisokat építsünk a napnak és a holdnak — vagy önmagunknak kápolnákat, tisztaszobákat. Legyünk önmagunkban pièce unique. A bölcseletnek eme kézmívese mindenkinél jobban tudja, hogy a filozófiának is megvan a maga barlangépítészete — a katedra filozófiai publikáló kényszere kiizzadta részlettanulmányai, lecke felmondásainak letisztázott műkészítményei. A szkepticizmus mellékzöngéje máris megenyhül, ha elfogadjuk, hogy H.Gy. nem valamihez képest szkeptikus, hanem szkepticizmusa a bölcselet mindenkori tárgyával kapcsolatos. A bölcselet keresi az igazságot, a teológia (azt állítja, hogy) megtalálta, az ideológia pedig az igazságot bitorolja. A korszerű tudományos módszertanban ma már általánosan elfogadott, hogy tudományos magatartás létezik csupán a többi csak ésszerű találgatás. Ha Isten halott, akkor soha sem létezett. A dolgok végén, okozati mechanizmus nincs, mert amit természeti törvényeknek vélünk, azok elszigetelten észlelt egybetartozások és nem ok és okozati összefüggések. A makrokozmoszban a nagy számok elve még feltételezhető, de a mikrokozmoszban ez a valószínűség is megszűnik és a randomizálás az irányadó. Műszereink — beleértve önmagunkat is — alkalmatlanok arra, hogy tényleges törvényszerűségeket regisztráljanak, mert önmagukból nem léphetünk ki.-58-