Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

KASUK PÉTER

A szavak érvényesek

Szélhárfa I. II. III.

— Gondolatok Határ Győző hármaskönyvéről —

Amikor a teljes ember lép egy kisajátított területre a házirend felbomlik. A magátólértetődő kérdésessé válik, a mellékes és a lényeges helyet cserélnek. Határ Győző megihletett képzelőereje (vagy egoizmusa) olyan átfogó látomásokat teremt, amelyeket a többrétű valóság jegyében nem lehet egyszerű igennel, vagy nemmel megválaszolni. A rendszeralkotó világlátással szemben a mellőzés is állásfoglalás.

A filozófia saját kedvtelésére, vagy olykor megrendelésre koncertező zenekarában Határ Győző konokul eltér a partitúrától. Az ütem szokatlan és mégis csodálatos kánonban rezonál.

Elfogultan ragaszkodom ahhoz, hogy a szép gondolatnak, tényleges jelentésén túl, önmagában is van értelme — ahhoz, hogy a nyelv túlmutat gondolathordozó szerepén és időfelettiségében külön nyomatékkai bizonyítja a benne foglaltatott gondolat igazát, vagy legalább is annak termékenységét.

MÉLTATÁS VAGY MÉLTÁNYOLÁS?

A méltatás az író és a közönség közötti prókátorkodás. A műhöz semmit sem ad hozzá és lényegében a publikációs tevékenykedések sorába tartozik. Egy másik írott művel állunk szemben — amelyet ismét méltatni lehet. A méltányolás a mű „használatára”, annak igénybe vételére és végső fokon a mű sorsára vonatkozik — tehát retroszpektív. Határ Győző legszélesebb értelemben vett mondanivalója, az emberi gondolkozásnak a dinamikus egészében való eligazodás — magának a gondolkozásnak a szemünk előtt lejátszódó drámája. A tartalom szerepe ezáltal megváltozik. Az érvek csoportosítása nem a végcél követelményeinek szabályait követi. Látszólag ellentmondó példák kerülnek egy fedél alá, s mindez a magyarnyelvű bölcseletben eddig még nem tapasztalt látványosságot teremt. Nem mondatokban gondolkozik, hanem eseményeket, fejezeteket használ jelzők gyanánt. Ez az egyik oka annak, hogy H.Gy. filozófiájáról írt konvencionális kritikák céljatévesztettek: Legtöbbször leragadnak egy egy nyomatékosabb vezérvonalnál — az aforizmát összetévesztik a mondanivalóval, vagy a szerkezeti elemek látszólagos lazaságának csapdáiba esnek. Az „ezek szerint tehát”, vagy a „nem más mint” típusú megállapítások sem célravezetők. H.Gy. írásaiból mondanivalójára vonatkozólag nem lehet semmit „kiragadni”, „fő ten-56-