Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

mas szoba sarkában álló billiárdasztal körül csoportosul. De ők is unják már a játékot. Valószínűleg a lakás hangulata ihlette meg őket a játékra és arra az affektált hanghordozásra, de ezek a játékok hamar unalmassá válnak.

— Unom — mondja ki végül egy hosszú hajú fiú, a lakás tulajdonosa.

— Méltánytalan vagy, kedves barátom — próbálja folytatni a játékot az a lány, aki a tisztelendő anyát alakítja — Néhány óra múlva beállít a handlé és feneketlen bugyrába süllyeszti istenben boldogult nagyszüleid egész életét, amit pedig oly gondosan őriztek meg neked — mutat körbe a szobában.

— Istenben boldogult nagyszüleim hullája pedig a Hadtörténeti Múzeum kincstárát gazdagítandja... — fűzi hozzá a fiú. Nevetések. A fiú a szoba falára felakasztott kereszthez lép — Főúr, fizetek! Volt egy Magyarországom történelemmel! — kiáltja. És egy hirtelen mozdulattal berúgja a vitrint. A csörömpölésre felélénkül a szoba.

— Rajta, barátaim! — vezényel a fiú.

Általános pusztítás kezdődik.

— És ön, Horowitz úr? — lép a fiú a rabbiként szerepelt billiárdfenomén elé — Pacifista, mint mindig? — Horowitz nevetve ingatja a fejét.

— Pedig megtanulhattad volna, hogy neked csak két lehetőséged van; pusztulni vagy pusztítani — kötekszik a fiú — Ezzel a névvel és ezzel az orral... Nem olvasol hosszú történelmi munkát, Horowitz... Pedig tudhatnád, hogy itt te is a berendezéshez tartozol... — a fiú hangja most már tényleg kötekedő. Horowitz azonban nem hajlandó komolyan venni. A fiú erre megmarkolja a gallérját, és a többieket is odahívja a hecchez.

A verekedés váratlanul alakul ki és rövid ideig tart: Horowitz ugyanis, szemben a többiekkel, akik csak játéknak vélik, komolyan veszi.

— Te tisztára megőrültél — kel fel a földről vérző orral a fiú.

— Sajnálom — rándítja meg a vállát Horowitz: és kimegy a szobából.

Az utcán már kezd kibontakozni a hajnali forgalom. Horowitz fázósan húzza össze magán a kabátját. Bizalmatlanul méregeti maga körül a világot: a reggeli forgalom már kezd nekilódulni. Kinyílik mögöttea kapu, és az a lány lép ki, aki a tisztelendő anyát játszotta a billiárd közben. Mosolyogva méregeti Horowitzot.

— Téged nyertelek a lovagi tornán? — morog Horowitz.

A lány csak nevet. Horowitz egy üveget húz elő a kabátzsebéből.

— Téged miért hívnak Horowitznak? — adja vissza az üveget a lány.

Horowitz, szájában az üveg nyakával, érteden pillantással válaszol.

— Úgy értem, miért nem szólítanak a keresztneveden?

— így alakult... — felel végre Horowitz. Ismét odakínálja az üveget a lánynak, de az már nem kér. Horowitz tehát iszik.

— És miért iszol annyit? — teszi fel az ilyenkor szokásos kérdést a Lány?-30-