Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

hogy van az a törvény a kiskorúakkal kapcsolatos nemi izéről... A fene egye meg, ezt úgylátszik, hangosan mondtam. Nem kellett volna.

A kislány hirtelen megkeményedett arccal néz rám. Ennek már mondhattak egyet s mást... Nem kellett volna... De most mit magyarázzam? Nagy műsor lenne, ha most elsírnám magam. De inkább röhögök, azt még tudok; és búcsút veszek a kis hölgytől.

A dákó gyengéd érintésére a piros golyó meglódul a zöld posztón. Találat. — Pompás! — örvendezik egy hang. Az újabb lövés azonban már eredménytelen.

— Tehát öné a pálya, ezredes úr! — szólal meg egy másik hang. Újabb kéz készül lökéshez. Már a dákó remegésén látszik, hogy a kéz tulajdonosa nem lehet józan. A lökés is ezt bizonyítja: a golyó lerepül az asztalról. Valaki visszateszi.

— Lökjön hát, kegyelmes uram. S ne feledje: a rang kötelez! — tréfálkozik az először hallott hang. Az újabb lökés azonban eredménytelen. Nevetés.

— A rang szerénységre kötelez — mondja egy újabb hang, ezekszerint tehát a kegyelmes úré.

— Ön mindig fején találja a szöget, kedves báró! — kényeskedik egy női hang.

— Ön is, tisztelendő anyám, csak talán kevésbé átvitt értelemben — riposztozik a báró. Nevetések. A tisztelendő anya azonban már játszik is, és nem is rosszul. Végre elrontja.

— Lássuk hát, mire végzi ön, főtisztelendő rabbi uram! — adja át a dákót.

Az újabb kéz tulajdonosa vagy szerencsés, vagy nagyon tud billiárdozni. Lökései kéjesen gyönyörűek, tempója nyugodt, a golyók zuhanása szinte zenének hat.

— Nem szívesen fognám fel hitvitának ezt a mi kis játékunkat! — kiált fel elismerően a női hang.

A dákóra hajló játékos Horowitz; fiatal, borotválatlan férfi, szájából cigaretta lóg ki, a füst zavarja a szemét. A többiek is fiatalok, hosszú hajak, szakállak... Az előbbi tónus tehát csak játék volt, nem annyira az emberekhez illik, mint inkább ehhez a lakáshoz.

A lakás valóban olyan, mint a huszas évek. Minden bútoron, tárgyon látszik, hogy költséges volt: hiába, a rossz ízlést meg kell fizetni. Ritka ronda lakás. Velencei csillár és tükrök, diadalívet utánzó szekrények, szarkofágra emlékeztető díványok és fotelek... és persze nippek, díszpárnák, porcelánszörnyek mindenfelé.

Köröskörül egy házibuli nyomai bontják meg az összképet. Üres üvegek és üres arcok. Vágni lehet a füstöt. Kint már mintha hajnalodna, idebent már régen elmúlt a buli csúcspontja. Néhányan a díványokon vagy a padlón heverésznek, alszanak, egy kisebb társaság pedig a hatal- 29 -