Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

tak a lágerben (már Gorkij is ünnepelte a tolvajt), tanulságos. A láger becézettjei, akik lehetőleg mindent elrabolnak a politikai foglyoktól, mitikus lények, a láger ifjúsága olyan romantikus rajongással néz fel reájuk, mint régebben a lovagokra. Leírja a „szabad” szovjet emberek életének sivárságát és reménytelenségét, a korruptságot, az indolenciát, a farkaséhes irigységet és a gyávaságot. A rendszert, ami semmiben nem különbözik a náci rendszertől. A könyv vallomás a század nagy perében.

*

Mi a szépség?... Lehet, hogy energia?...

*

Tudósítás az „udvariatlan Kínáról”, ahol a „kulturális forradalom”nak nevezett elmebajos népünnepély hagyatéka: a társas érintkezés, a modor elkocsisodása; utcán, hivatalban, mindenütt ripők gorombaság. De Budapestről sem érkeznek jobb hírek. A turisták panaszkodnak, hogy az udvariasság kiveszőben van. A parvenű proli még vár egy Moliére-t, aki ezt megírja.

*

Álmok. A fenevad, aki felébred bennünk, amikor alszunk.

*

Fiatal író, aki már a kommunista diktatúrában született. Mint egy ember, aki száj nélkül jött a világra, kézzel és lábbal beszél, ír. Arca normális, szeme, füle, orra, minden a helyén. Csak éppen nincs szája: fintorral közli, amit mondani akar.

*

Stereo. A lakás megtelt tartalommal. Eddig csak laktunk a lakásban. Most minden nap egy félórára tartalma van a lakásnak. A zene titokzatos energiája mindenen áthatol, mint laser-sugár. De olyan is, mint egy szellemi porszívó, kiszívja a tudatból a nap szennyes zörejeit.

*

Száz éve halt meg Arany. Az elmúlt három és fél évtizedben, idegenben, a külországi szállásokon, soha nem hiányzott a könyvespolcról a négy kötet: Arany teljes lírai életműve, összes prózai munkája, levelezése. Ritka volt a hét, amikor nem nyitottam fel valamelyik kötetet, hogy egy verset, vagy akár csak néhány versszakot, egy levelét, prózai elmélkedését, fordítását olvassam. Mint az űrrepülő, aki útközben élenyt szív a tartályból. Minden írásában a megnemesedett magyar nyelv teljessége. Az életmű mögött az „előkelő” magyar — a szerény, minden nacionalista pökhendiségtől mentes, osztálygőgtől vagy osztálykisebbségi indula-22-