Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

A Munkástanács mint egy pecsét hitelesítette a forradalmat

Interjú Rácz Sándorral, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökével

,,Csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek."

Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa

— Mielőtt rátérnék voltaképpeni témánkra, a KMT szerepére, arról szeretnélek faggatni: hogyan vezetett az utad 56 novemberéig, hogyan éltél és gondolkodtál addig. Kezdjük az elején: hol születtél?

— Hódmezővásárhelyen születtem, 1933. március 17-én. Apám nincstelen zsellér volt, aki elvette feleségül egy szegény pásztor nyolcadik gyermekét. Én hat hónapos koromban anyai nagyanyámhoz kerültem, Izsákra, mert apám nem akart elfogadni, anyám meg Pestre jött, gyári munkásnőnek. Apám 42 szeptember 16-án halt hősi halált a Don-kanyarban. Szóval, özvegy nagyanyám nevelt egészen 46-ig, míg Pestre nem jöttem; én voltam a tizenhatodik gyermek, akit felnevelt, így hát nekem Izsákon is kemény munkával kellett bizonyítanom a jogot az életre.

— Pestre édesanyád után jöttél?

— Nem. Ez úgy volt, hogy a faluban kidoboltatták: Budafokon kollégiumot szerveznek tanulni vágyó árva és félárva gyerekeknek, és én a nagyanyám tudta nélkül jelentkezem a községházán. 46 augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján érkezem meg a Keletibe; éppen annyi pénzem maradt, hogy megvegyem a villamosjegyet a kollégiumba — de rossz villamosra szállók, eltévedek: Máriabesenyőn találom magam, a búcsú kellős közepén. Ez az első élményem Pestről: a rengeteg ember, az énekek — meg az, hogy ebben a forgatagban egyedül állok, eltévedten, s annyi pénzem sincs, hogy visszamenjek Izsákra. Mert legszívesebben visszamentem volna. Szóval, a szegénységemnek köszönhetem, hogy Pesten maradtam.

— Mindjárt a Beloianniszba kerültél?

— Nem, hanem Polacsek Gyulánál kezdtem, asztalosinasként. Harmincöt kilós, vézna gyerek voltam ekkor, és a Nyugatinál lévő Big Bill bútorbolt és Budafok között naponta kétszer kellett megtennem az utat a bútorszállító kiskocsival. Csak egy évig asztalosinaskodtam, mert nagyon legyengültem, és az orvos eltiltott minden fizikai munkától. Könnyebb munka után néztem, így lettem kádárinas. A kollégiumban laktam huszonötöd magammal, katolikusok, protestánsok, zsidók vegyesen. 48-ban szét akarták oszlatni a kollégiumot, de én javasoltam, hogy maradjunk együtt. Ezután dolgoznom kell, nagyon keményen, hogy ellássam magam, mert senkik senkije vagyok, senki nem ad egy darab kenyeret, ha én meg nem keresem magamnak. De én ennél többre is vágytam: tanulni akarok, szakmát akarok a kezemben, hogy egész ember legyek. 48-ban megyek a Standard-hez, a Beloiannisz elődjéhez. Három hónapig sorjázó gyerek, majd két évig szerszámkészítő inas voltam; már 49-ben lekerülök a tanműhelyből. Major Konstantin mesterem keze alá; 50 szeptemberében szabadulok. Aztán 53-ban katonának visznek.- 83 -