Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Ez a három — különben kitűnő kötet — annyira túlterhelt bevezetőkkel és az eredeti szövegekhez féltve hozzáfűzött magyarázatokkal, hogy az csak az olvasó lebecsülésével, vagy valami általános bizonytalansággal magyarázható.

Miért van szükség ezekre a „használati utasításokra”?

Maguk a magyarázatok sokszor több ellentmondásba ütköznek, mint az idézett források, sőt az ellentmondásoknak egész zuhatagát indítják meg. Erre egyetlen példát szeretnék idézni: ,,Az ősi magyar hitvilág” Cornides Dániel: „Értekezés a magyarok vallásáról” c. bevezetőjéből.

A bevezető hiányolja, hogy Cornides (1732-1787) „nem használja fel a magyar néprajz adatait és nem állítja párhuzamba a finnugor népek hiedelmeit, vagy szokásait a mieinkkel” (,), majd megjegyzi, hogy: már Bél Mátyás Adparadusa (1735) függelékében elismeri a finnugor rokonság mellett felhozott szóegyezések helyességét, de nem mint az ősi rokonság emlékeit és bizonyítékait, hanem „régi érintkezések átvételeit látja bennük”.

A magyarázat továbbá azt is szemére veti Cornidesnek, hogy annak tudomása volt Schlözerről, aki a magyar-finnugor népek rokonságának elméletét elterjesztette az „európai köztudatban”.

Cornides műve 1791-ben jelent meg.

Vargyas Lajos: ,,A honfoglaló magyarság hitvilágának legfejlettebb rétege a nyelv és a folklór tükrében” (Kortárs, 1979, Esz. 127-136. o.) ugyanezeket a hibákat ismétli. Vargyas megállapítja, hogy a honfoglaló magyarság egy bizonyos módon készen volt a kereszténység felvételére és szerinte ez magasabb kultúrájú népek hatása volt. (Hatás egyenlő „régi érintkezések”.)

Cornides, illetve Bél szándékai világosak: megmaradni a szittya rokonságnál és a finnugor hasonlóságokat „hatásnak” minősíteni.

Miért ragaszkodik Vargyas a felső rétegeket ért hatáshoz? Hogyan közvetíthették a „felső rétegek” az olyan elvont fogalmakat, mint az „imád”, „igül”, „boldog”, „hisz”, „teremt”, „isten”?

Már Horváth János (1769-1835) határozottan a magyarság általános emberi mivoltának „nézőpontjából” határozza meg népünk vallási képzeleteit: „E vallási formáltságnak nyomait leginkább ismeretessé létöknek első idejében találjuk a régi népeknél.” (2)

Horváth János „nézőpontja” sokkal átfogóbb Vargyas külső hatásokon alapuló következtetéseinél. Horváth attól teszi függővé a választ, hogy a világmindenség zárt, vagy nyitott rendszer-e, míg Vargyas módszere a newtoni fizikának sematikus ok és okozat kiterjedéseiben mozog. Ki hatott azokra, akik a magyarokra hatottak és így tovább ...

Tudvalevő, hogy a régi vallások inkább kirekesztőek, mint befogadóak voltak. A misszionárius munka a kereszténység újdonsága.

Ha Cornidesnek felróhatjuk, hogy nem vette tekintetbe a korábban meglévő ismereteket, akkor Vargyas mulasztásai még súlyosabbak. Tud-70-