Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)
12. szám
SZABÓ J. GYÖRGY Szabálytalan önéletrajz Nagy dolog, hogy a párától csillogó, ám pasztelesen lágy körívben minden színnek — komplementereivel együtt — helye van. Természetes, hogy a színeket nem egyformán szeretjük. Ki ezt, ki azt jobban, míg másokat kevésbé. A feketét és a fehéret, az additív és szubtraktív színkeverés végtermékeit különösen tisztelem. Tizenéves voltam mikor megismerkedtem a linó-, ólom és fametszéssel. Akkor kezdődött vonzalmam ehhez a nagy kifejezőerejű, végleteket összpontosító két színhez. Azóta is hiszek a kommunikációs erejükben, bár metszőkést jó tizenkét éve nem vettem a kezembe. Akkor új munkahelyem, a Zrínyi Nyomda montírozója ragadta magával a fantáziámat. Ott születtek az ezeken a lapokon látható fotogramok. Felnagyítottam raszterpontokat, kész elemekből készítettem mintákat, rajzoltam különböző átmérőjű köröket. Ez volt a kelléktáram. Azután fogtam egy tiszta, átlátszó filmdarabot és elkezdtem felragasztani rá a különféle formákat. Fekete ragasztószalagot használtam még különböző vastagságú csíkokra vágva. Az egyes elkészült részletekről olykor 1:1 -es nagyságú negatívot csináltam és önmagában vagy megsokszorozva beépítettem a kompozícióba. Az elkészült kép borzalmasan nézett ki az egymás hegyére-hátára ragasztott film és celluxdarabkákkal, szanaszét folydogált és tapadt áttetsző ragasztómaradványokkal. Erről kontakt negatívot készítettem és azt kiretusáltam. Ez volt aztán a fotogram árnyadó s egyben képet teremtő forrása. A képek hamar sikeresek lettek. Egymás után jelentek meg a napiheti- és havilapokban. Az azóta elhunyt Nagy László költő volt különösen pártfogójuk. Akkoriban az Élet és Irodalom művészeti szerkesztője volt. (Tudvalevő, hogy festő szakon végzett a Képzőművészeti Főiskolán) A legnagyobb és számomra legbecsesebb elismerő szavakat azonban Barcsay Jenőtől kaptam. Az egyik szentendrei kiállításon egy kisebb csoportnak magyarázta az ősz mester, hogy a képek kompozícióját, tisztaságát, de mindenekelőtt a technika újszerűségét tartja figyelemre méltónak. Később hozzátette, hogy hatásukban Vasarely dekoratív kompozícióihoz állnak közel. Nem akartam hinni a fülemnek. Pont Barcsaytól az anatómia világszerte ismert mesterétől hallani eszmefuttatást vonalakról, körökről s azok művészetbeni szerepéről, sőt létjogosultságáról egészen a Vasarely féle pop-artig... Szavai bármily jól estek is, s adtak bátorítást a további kísérletezésekhez, a nyomdából való elkerülésemmel fotogramjaim sem szaporodtak tovább. Bár egy átvilágító asztalt még csináltam otthon magamnak, nem- 65 -