Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

sírkő, ez használt. Ha használt, akkor rajta lenne a halálozási dátum. Ez vámszolgálati szempontból új. De ha használt volna, akkor is úgy kellene elvámolni, mintha új volna. Ez olyan, mintha maga egy tízéves Volkswagent vesz, s hozza haza, annyi vámot fizet utána, mintha csak kétéves volna. Kapieren? No, vigyázzon, ide a pénzt, semmi huzavona. A frász törte volna ki az egészet. Hát idefigyeljen. Ezek az emberek 1947- ben intézményesen települtek át Csehszlovákiából Magyarországra. Törvény volt, hogy olyanok nem fizettek vámot az áthozott holmijuk után. Ja, az akkor volt. No, de ez is csak az ő holmijuk, csakhogy később hozzák. Tizenöt év után minden eltulajdonul, amit nem használnak. Ez a sírkő jogilag ma nem azoké, akik megvették, s akik 1947-ben áttelepültek, és 1972-ben meghaltak, mert 1971 után nem használták, tehát azóta nincs tulajdonjoguk rá. Hű az atyaúristenit. Hát ki egy sírkőnek a tulajdonosa, ki használja azt, az aki alatta fekszik, aki vette, vagy az, aki megörökölte a vevő halála után? Tudja, ezt elfelejtették 1947-ben magukkal hozni. Hát miért felejtették el? Ha az övéké volt, hozhatták volna akkor vámmentesen! Ezt ma muszáj levámolni. Mégha rávésték volna előzőleg a halál dátumát, akkor lehetett volna azzal érvelni, hogy használták a sírkövet, s ezért a tulajdonuk, ha nem is feküdtek alatta. Jézus Mária, hogy milyen marha az állam! Hát most mégegyszer meg kell venni azt, amit 1928-ban már egyszer megvettek. A vámos: dehogy kérem, a vám az nem vételár. Az vám. A fizető magában: Az vám. S a vámos az vámos, az állam az állam, s a marha az marha.

15. kép

Óbudai kocsmában. Tóth Árpád verse berámázva. A baloldali újságíró (Amerikából) látogatóban otthon egy hazai szociológussal beszélget, nyilván régi ismerősök. A régi kocsma nincs meg, de ennek is van hangulata, őrzi a tóthárpádi élményt. Odakint alkonyul. Már a kocsmáros sem sváb többé, semmi sem hiteles, mondja nevetve az amerikai. A hazai szociológus szaval. Koccints vén sváb, ragyog az aquincumi este, Hanyatló napba néz, hanyatló nép fia. Igyunk, örök sor ez, örök komédia, Új hajnal friss tüzét frissebb fajzat keresse. Az amerikai. Igen, a frissebb fajzat, talán másképp van ez az eredetiben. Majd ráun az új hajnal tüzére az is a szocializmusban. Mi lett itt negyven év alatt a régi népből. Nincs új nép, a régi van itt, a régi fiai, gyermekei. Örök körforgás. Halnak születnek, változnak az emberek. Azt, hogy milyen az élet, a temetők mutatják. Amerikában nincs gondozatlan temető, törvény van rá, hogy mindenkinek joga van méltóságteljes eltakarításra. Nézz körül az itteni temetőben. Az acélskatulyák megölik már a Farkasrétit is. Huszonötév milyen kis idő, nincs rokon, nincs megváltás, fuccs, ki vele, jön bele az új, újabb huszonöt évre. A sírkövek egyre dörzsöltebbek, egyre kisebbek. A sírdombok eltűnnek.- 57 -