Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)
12. szám
Állami gazdaság bejárata Középdunántúlon. A régi arcok új formában, nyilván az áttelepülők gyermekei, tesznek-vesznek az állami gazdaság üzemeiben. Este hálószobában, 50 év körüli férj és feleség, anyagi ügyekről beszélgetnek. Vetkőzve tárgyalják meg az ügyeket. Szóval mindenképpen megéri. Egy olyan gránitkő itten háromszázezer forint, ki az isten bír annyit összeszedni ilyesmire. Legjobb áthozatni. Persze, engedély kell hozzá. Szegények, olyan soká éltek, nem tudtak még otthon meghalni. Itt nincs kripta nekik, de legyen legalább a sírkő a fejük felett, hisz előre megvették otthon. Hirtelen mutatják a régi falu temetőjét a Vág partján. A legtöbb gránitsírkőn ott a halálozási dátum. Egyen azonban nincs, ez fölnagyul a képen. Alatta két ember beszélget, az egyik hivatalos cseh egyén, a másik a fent társalgó házaspár rokona, ki a régi faluban maradt lakni. A rokon mondja. Itt a szép kripta. Senki sincs benne. A hivatalnok epésen. Ezért nem érdemes fölnyitni. Nézze ott a sok szép kripta. A kölykök mind kinyitották, lejárnak oda játszani meg bendzsózni. Egyik-másik halottnak kilóg a lába a koporsóból. Már mint a csontja. A másik: amott kiszedték az egyik szájából az aranyfogakat. Válasz: Ja, annak nagy az értéke ma, az aranynak. Temetkezzen maga ide a kriptába, a maga rokonuk. Én? Hogy az én csontjaim is kihuzigálják a koporsóból? Nekem nincs aranyfogam, nem tellett rá. Nincs is arany már talán ebben az országban. Szóval, megy a dolog, vagy nem? Prágából kell engedélyt kérni? Hát miért ne lehetne azt megszerezni? Sokatjelentő mosoly. Hát persze lehet, mindent lehet. A magyar követség kellene hogy kérje. Akkor könnyebben megy. Hát igazán, levihették volna akkor, mikor áttelepültek negyvenhétben. Most, majd harmincöt év után? Válasz: Ki gondolt akkor a sírkőre? Magában mormogva: Szegények, azt hitték, pár év múlva visszajönnek. Vagy hogy onnan idetemetkezhetnek. 13. kép 14. kép A gazzal benőtt régi temetőben a gránit sírkövek úgy virítanak mint szép friss virágok. Teherautó jár be a sírkőhöz. Technikailag jól rendezett jelenet, szakmunkások emelik le a gránitsírkövet, melyen nincs halálozási dátum. Az egyik munkás megjegyzi: nem lett volna egyszerűbb, ott délen nyugodni és itt ráíratni a sírkőre, hogy ekkor meg akkor halt meg. A sírkő rajta a teherautón, az autó megy dél felé. Szob határállomás. Ugyanolyan kép mint a 12. kép végén. A vámtiszt: Mi ez, sírkő? Hát ilyen még nem volt. Nem tudtak Magyarországon venni? Ilyet nem importál normális ember! Nincs is szabály rá. Várjon csak, nézzük. Hát ez bizony feldolgozott iparcikk magánvállalkozási célra luxuscikkbehozatali minőségben. 34742 forint tizenhat fillér. A krisztusát, hát ennyiért lehetett volna itt is ledörzsölt használt sírkövet venni. Az lehet. De megálljon csak. Hát ez nem új-56-