Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

A volt cseh jegyző visszajön a faluba. Ebédek egy régi gazda ismerősénél.Angol katonazubbony rajta, civil nadrág és bakancs. Vállán nagy arany ötágú csillag. Százados voltam a szlovák partizánoknál,mondja. Itt most már szlovák világ jön. Valaki hallgatja a háttérben, ki jól ismerte őt, mert rokonai voltak a Tiso Szlovákiájában. A frász a pofájába, hlinkás rendőrtiszt volt Rózsahegyen, az utolsó pillanatban ugrott át az oroszokhoz. Lopott magának egy angol zubbonyt meg egy csillagot.

11. kép

12. kép

A jegyző állítja össze a kitelepítendők névsorát. Mind a jómódú reformátusokat teszi a listára. A régi kúriákban nagy amerikai teherautók járnak be, munkások raknak fel rájuk mindent, ami mozgatható. Az egyik áttelepülő ötéves kisfia azzal foglalkozik, hogy patkányokat tenyészt a kamrában. Legyen a tótnak mivel dolga, ha utánunk beköltözik ide, mondja. Sírás-rívás, mikor az utolsó mozgatható darabot is felteszik a teherautó tetejére. A gazda onnan öklét rázza a jegyző felé, ki bebámul az udvarra. A jegyző aztán indul a fia esküvőjére, ki az egyik otthon maradó gazdag ember lányát veszi feleségül a református templomban. A pap magyarul esketi őket.Az a gazda nem települ ki. Hát így leszünk lovákok (szlovákok helyett), mondja gúnyosan egy szegény ember. Minket nem visznek Magyarországra, mert tőlünk nies mit elvenni, se itt, se ott. Ha az ember a markába fog valamit, aminek rossz szaga van, mindegy, hogy innen szagolja vagy onnan szagolja, mindkét oldalról az a szaga, mondja elgondolkozva. Majd visszajönnek. Olyan világ még nem volt, ahol pénznek meg a gazdagnak ne lett volna igaza. A szlovák párttitkár, ki nem tud magyarul, értetlenül bámulja a jelenetet. Az állomásról végtelen hosszú sorban kitelepítő vagonok indulnak, minden elképzelhetővel: malacok, tehenek, csépelőgépek, gyorsan beszerzett deszkák, mit Magyarországon tízszeres áron lehet eladni. A telepítők üzletről beszélgetnek. Közben az állomás mögött a háttérben felvillan a református temető a gránitsírkövekkel, mikre most senki se gondol. A baloldali újságíró (9.kép) nézi a vagonsort és a temetőt egy perspektívában. A vagonok képletesen hirtelen koporsókká változnak, s mozdony húzza a koporsókat. Aztán az új Otthon című újság jelenik meg, benne az újságíró cikke: az áttelepülők vagonai olyanok, mint a mozgó koporsók. Jelenet a határon Szobnál, a vámosok meg se nézik a vonatot. Mehet, áttelepülők, minden vámmentes — Mondja a vámtiszt. Mellette áll egy civilruhás tisztviselő. Fel-fellebben a kabátja hajtókája a szélben. Kerekjei felirattal: „Nyomozó”.-55 -