Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Saját farkába harap, enni kezdi önmagát, jajongva élvezi, egyre mohóbban ragadozza önmagát, körbe kígyózik Mardosó éhségtől égve feleszi önmagát, hogy világtere mindent betöltsön, hogy világideje sose szűnjön, gyilkolja önmagát, hogy élvemaradjon, hogy ő egyedül legyen az örök minden, Aukrailla

2.

Kivekuszák voltának, kivekuszák nincsenek Már senki se tudja, hogy valaha voltak kivekuszák Nem emlékszik senki a kivekuszákra Nem hiányoznak senkinek a kivekuszák

3.

Az önmaga tengelye körül körbekunkorodó Aukrailla addig ette önmagát, amíg elérkezett a bölcsesség első csarnokába és így szólt:

Én, én, én, egyetlen terjedő vanás. Mindennek összessége. Végtelen egyöntetű egységem, én.

És tovább habzsolva öntestét végtelen időkön átal, addig ette önmagát Aukrailla, amíg elérkezett a bölcsesség második csarnokába és így szólt:

Én, én, én, öröktől fogva örökké forgó, végtelen időknek spirálútjain. Nincs idő nálam nélkül, én magam vagyok az idő. Moccanok, megyek, haladok, rohanok, pörgők a pályán. Én a múlt, én a jelen, én a jövő.

És tovább folytatva mindenüvé kiterjedő örök önhabzsolását az időben, szakadatlanul fogyva és nőve, Aukrailla elérkezett a bölcsesség harmadik csarnokába és így szólt:

Én, én, én, örök változás. Mert amivé válók abból, amit magamból megettem, az nem ugyanaz, mint ami voltam, mielőtt megettem. Farkamat, amit tegnap bekaptam, ma megemésztem, holnapra újranövesztem, de holnapi farkam más lesz mint a tegnapi volt. Egész testem így cserélődik és a sejtek is, amik nőnek fejemben már mások, mint a volt sejtek, amiknek anyagát kicserélte az emésztő újrateremtés. Saját gondolataim is változnak és változó gondolataimmal együtt változik önmagam is. Örök változás állandósága, én.

És ahogy Aukrailla tovább ette a minden tereket és időket betöltő anyagú teste köralakját, elérkezett a bölcsesség negyedik csarnokába és így szólt:

Én, én, én, önmagam tudatában levő valóság, aki figyelem önmagamat amint változik. Én, aki nem vagyok egy, hanem kettő: lét, ami létezik és tudat, ami tudja, hogy létezik. Tehetetlenül változó és éberen örök. Anyag és szellem. Anyagból sarjadt szellem és az anyagra visszaható- 44 -