Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

SZÁDOVSZKY ANDRÁS

Talpas Ézsau

A megdöglött a bíró lova című dal mindig megteszi a hatását.

Talpas a szakállát vakargatta, — csókolom — mondta, körbe körbe bólintgatva az asztaloknál ülő nők felé és közben kiverte a pipáját a kezeügyébe kerülő hamutartóba.

— Talpas Ézsau vagyok, azt állítják, hogy iparművész.

Hoztam egy pár munkát, remélem örömükre.

Ez a kis táskám van csak. Ebben hoztam.

Az Extra áruház áruforgalmi osztályán, döbbent előadók nézték a kócos idegent, szinte megbabonázva hallgatták a szóáradatot és olykor-olykora fent említett népdalt.

Szemükbe döbbent rémület és a csodálkozással vegyes szimpátia kavargón.

Egyenlőre nem kaptak levegőt.

Talpas sorba rakosgatta az asztalra díszműtárgyait, majd két csomag amerikai cigarettát, egy doboz bonbont és a zsebéből egy nedves papírzsebkendőbe csavart csokor ibolyát.

— Amíg rendezkedek, nyugodtan fogyasszák, — mutatott a cigaretta, bonbon és virág felé.

Nem tudom ki mit szeret, de majd nézem és legközelebb mindannyian a saját kedvencüket kapják.

Az előadók hol őt, hol egymást nézték.

Hát ez nem igaz!

— Az áruim egyediek. Mit csináljak, ha nem tudnak utánozni. Remélem megtaláljuk az összhangot és akkor azt csinálok, amitakarnak; persze csak akkor, ha az nem sérti az ízlésem.

Megint énekelt egy strófát.

— Ez a bíró lova, ez egy nagyon jó dal, tanulják meg.

Mostmár lehet nézni, kicsomagoltam.

A nők kissé bátortalanul, de felálltak, hogy szemügyre vegyék a kirakott árut.

Apró kis sikolyok, jaj de cuki megjegyzések teljesen feloldották a félmerev hangulatot.

Talpas megtömte a pipáját és leült egy fotelba.

A nők kézről kézre adták a dísztárgyakat és nem győztek csodálkozni.

— Hát ezek tényleg isteniek, mondta a vezetőnő, miután sorba bemutatta kolléganőit.

— Hol volt maga eddig?

A kolléganők egymást túllicitálva ámuldoztak.-40-