Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)
12. szám
BABITS MIHÁLY Örökkék ég a felhők mögött (részlet) ,,A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz... Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne...” Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszembe, s vizsgálom; mit hiszek? Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus! Hiszek abban, hogy élni érdemes! Talán nincsen célja és értelme, mert ,,cél és értelem” emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több, mint minden emberi; hiszek a világban, mert eszem el nem éri. S mégis hiszek az észben, építse életünket: s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha azészépíti — akként legyen már egyszer jobb az életünk. Esztelen iszonyatokon ment át Európa, jöjjön most már az Ész! Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen. Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdők, s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőnek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék... Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok!. És micsoda hiba: másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk — holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék... Hiszek a lélekben, mely szereti a világot; annyira szereti, hogy újracsinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve; nem mindenkié, csak a magassabb lelkeké. Hiszek a munkában... Ami szép, az nehéz; az anyag ellenáll. Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz. Hiszek a harcban, mely szüli a vágyat a békére. S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Ember vagyok, s hiszek az emberben...- 39 -
