Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

BÚ SZÓ N:

Bárányfelhő ezüst uszálya.

A béka elbűvöllen nézi s lassan fordítja a nyakát utána. *

ISSZA:

A kanca izgatottan szaglássza, de a béka higgadt és meg se moccan.

*

TOTÁKU:

Ma hű szerelmest alakít a béka. Fenn a gáton ül és várja azt a valakit.

*

UEDZSIMA:

Kikeletkor az ablak alatt még csak brekegnek, de nyáron már ugatnak.

KÁÁJ CSIGECU ASSZONY (XVII. század):

Négy hete hogy meghalt a férjem, hideg párnámról egv hím-szúnyog sírását hallom minden éjjel.

*

Oly szép ma a hold asszony teste!

Ha még egy hold volna az égen a kettő összeverekedne.

BUSZON (1716-1783):

Kilépek a büdös budiból. Szemben gyönyörű lepke száll.

Elpirulok. Ezt most nem érdemeltem.

*

Halászhálót akasztanak a fára.

A háló szemeiből kicsepeg a víz s a hold világa.

(Találkozom és összebarátkozom Szejhánnal, a szerzetessel)

A favödör ringó vizében sápadt sárgadinnye s egy fényes padlizsán, biccentenek egymásnak.

*

Benn a szobában hat szál gyertya ég.

A sárga krizantém kezemben elveszti mindjárt a színét.

*- 33 -