Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

A téli szél sziszeg.

Hány kavics fekszik a tarlón! Most végre látom mindegyiket.

*

Tölgyfamakkok a faragott fatálon.

Trágár makkok! Mondjátok el nekem milyen szép volt garázda ifjúságom.

KOBÁJÁS1ISSZÁ (1763-1827):

Virágaim közt lepke libeg részeg gyönyörrel. Új pillangó érkezik és megszökteti kertemből lepkémet.

*

Éji utazás, vizen

Mellettem négy fuvaros horkolt gurgulázva. A nagy, nehéz ló szellentése majdnem levitt a kompról.

*

Nagy pelyhekben havazik. A mokány bikára mennyi nehéz terhet raktak!

A hó is egyre gyűlik homlokán.

*

Az óriási, kövér macska elbűvöli a lepkéket, mikor narancsszínű farkát mozgatja.

NÁTSUME SZEJBI (1749-1816):

Virággal jött a május és malaszttal, de kellemetlen ismerősök száma is folyton nő tavasszal.

*

FELESÉGEM SÍRJÁNÁL

Sírköveden dér. Hó a városon.

De mégse félj, szívem. Hamar én is mélyzöld mohává változom.-34-